Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)
1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban
18 (emberi) czélok összességének, úgy az egyes társadalmi lényeknek, mint erkölcsi czélok megvalósító közegeinek léte és élete, mindenkitől követeli azon jogosult érdekek, viszonyok és intézmények tiszteletben tartását, melyek oltalma alatt állanak. A jogrend ezen követelményéből logikai szükségszerűséggel folyik minden embernek kötelezettsége oly külső magatartást követni a társadalmi életben, mely a jogrend sérthetetlenségének megfelel, melyből mások erkölcsjogi létére nézve semmiféle veszély, hátrány vagy sértés nem származik. E kötelezettségnek mulasztásáért az ember a jogrend irányában felelőssé válik; e jogi felelősség nélkül ama kötelezettség minden gyakorlati jelentőségét elvesztené, s a jogrend sérthetetlensége egészen az egyes jó akaratától, egyéni önkényétől tétetnék függővé. De e jogi felelősség az embert csak akkor és annyiban terheli és terhelheti, ha és mennyiben képes a jogrend követelményeinek eleget tenni, és nem igyekszik eleget tenni, ha és mennyiben a jogrend iránti kötelezettségét teljesítheti és ezt mégsem teszi. E lehetőségen belől a kötelezettségnek teljesítésére szükséges, hogy az ember minden alkalommal meggondolva cselekedjék, azaz mielőtt cselekednék, igyekezzék értelmének megfeszítésével magának világos képet alkotni cselekményének viszonyáról a jogrendhez, annak jogi jelentőségéről s összes lehető és kiszámítható következményeiről; igyekezzék a cselekvés alkalmával is kellő óvatossággal járni el, nehogy előreláthatólag oly tények következzenek be cselekvőségéből, melyeknek a jogrend követelménye szerint nem volna szabad megtörténniük. A kötelezettség a jogrenddel megegyező magatartást követni magában foglalja a kötelezettséget is a meggondolt cselekvésre, úgy hogy ezen kötelezettségnek mulasztása nélkül — föltéve mindig teljesítésének öszszerü lehetőségét — jogi felelősség a bekövetkezett jogsérelmekért nem létezik. Tehát a köteles meggondolás, a köteles belátás mulasztása, ez teszi jogilag felelőssé és így bűnössé az akaratot, miért is az a bűnös akarat elemét képezi. A köteles belátás elhanyagolása egyébiránt véghatára az akarat bűnösségének, mert azon túl már csak lehetetlenség és igy casus létezik. E szerint a bűnös akaratot, mindkét elemét összefoglalva ekkép lehet definiálni: valamely büntethető tényt a
