Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

15 Hogy az akaratot nem mindig és szükségkép kiséri tartalmának (a mit t. i. létrehoz) tudata, sőt hogy annak, a mit akarunk vagy a mit akaratunkkal tényleg létrehozunk, tudása, ismerete a bűnösséghez sem szükséges, leginkább bizonyítja a tévedés befolyása a bűnösségre és a vétkesség (culpa) lényege. A tévedés ugyanis, ha az a bűncselekmény büntethetőségének föltételét képező ténykörülményre vonatkozik, csak a szándékos akaratot zárja ki, nem pedig a vétkes akaratot is, helyesebben mondva csakis az akarat szándékosságát zárja ki, nem pedig annak vétkességét is. Ez utóbbi létele nem a tudástól vagy nemtudástól hanem inkább csak a tudás lehetőségétől függ. — A. mi pedig a vétkességet illeti, ha igaz volna az, hogy az ember csak azt akarhatja, a mit tud, a mire épen gondol, s az, a mi nincs a tudatban, az akaratban sem lehet: akkor a culpa, ha nem is záratnék ki egészen a bűnösség köréből, de mégis igen szük körre szoritattatnék, miután csak ott volna annak helye, hol az eredmény nem csak előrelátható, de előrelátott volt; ellenben azon eredményt, mely ugyan az akart tényből származott, de előrelátva nem volt, nem lehetne a bűnösség körébe vonni, mert előrelátás hiányánál fogva az akarva nem lehetett. Vétkes ölésről vagy gyújtásról legtöbb esetben nem lehetne szólani; szóval a culpa fogalomköre csak az u. n. tudatos culpára szoríttatnék; ellenben a nem tudatos culpa a bűnösség és büntetőjogi felelősség körén kívül esnék, mi nyilván ugy a tudomány, mint a törvényhozás és praxis fölfogásával egyaránt ellenkezik. Mindezekből eredménykép levonjuk ama következtetést, hogy a bűnös akarathoz, vagy ha jobban tetszik az akarat bűnösségéhez nem szükséges az akarat tartalmának, a létesített büntethető ténynek tudása. Azonban azt, hogy a tudás lehetőségének fenn kell forognia, hogy bűnös akaratról és büntetőjogi felelősségről szólni lehessen, komolyan kétségbevonni nem lehet. Sőt inkább épen ezen lehetőség azon határ, méh en túl már csak a casus létezik. Az akarat causalis lehetősége egyrészt és a belátás vagy tudás lehetősége másrészt azon két végső határ, melyen belül mozog és képződik a bűnös akarat, s a melyen kívül nincs akarat, vagy legalább bűnös akarat.