Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

14 Az ily akaratról tehát itt nincs szó; itt a büntetőjogi beszámítás körébe csak azon akarat tartozhatik, melyet legalább is annak, mint a külvilágban történő változások causalitásának tudása kisér. A kérdés tehát itt csak az, váljon az akarathoz, hogy ez büntetőjogi jelentőséggel birjon, szükséges-e annak tartalmát is tudni, ismerni? mert abból, hogy tudjuk, miszerint akarunk, még nem következik, hogy azt is tudjuk vagy tudnunk kell, hogy mit akarunk; az akarat tudása és az akarat tartalmának tudása közt nagy a különbség; az utóbbi az előbbit szükségkép fölteszi, de nem megfordítva; az a ki tudja, hogy mit akar, szükségkép azt is tudja, hogy akar, de viszont nem. Ha az akaratot mint a külvilágra nézve tudatos causalitást fogjuk föl, miután az mint ilyen nem a képzelet világára, hanem a reális világra hat, ebben nem abban hoz létre változásokat, szóval nem annak, hanem ennek causalitását képezi : annak tartalmát nem az, a mi a gondolatban létezik, hanem az, a mi belőle mint causalitásból a valóságban származik, fogja megadni. Nem az van akarva, a mi a gondolatban van, hanem az, a mit az akarat külsőleg nyilvánulván létrehoz, ugy hogy mindazt, a mi az akarat causalitása folytán a külvilágban létesül, mint az akaratból származottat az akaratra magára lehet és kell visszavezetni, azaz az mind akarva van. Qui est causa causae est etiam causa causati. Ez elv itt is áll; mi nem mondhatjuk azt, hogy csak ezt vagy azt a tényt akarjuk, az ebből folyó következményeket pedig nem akarjuk ; a ki akarja a következmények okát, az szükségkép akarja ama következményeket is, habár ezekre nem gondol, ezeket nem ismeri; mert hisz azon következmények sem létesülnének, ha az akarat tényleges nyilvánulása által a természet-causalismust mozgásba nem hozza. „Wenn wir verursachen wollen so können wir nicht sagen, wir wollen die Ursachen, aber nicht die Folgen, wenn sie unseren Vorstellungen nicht entsprechen." — „Gerade weil der Wille .... störend in den Weltlauf eingreift, muss die ganze Störung, soweit er sie verursacht hat und nicht nur soweit er sie verursachen wünschte, auf ihn als ihre Quelle zurückgeführt werden." „Ist der Wille nichts als das causale Moment im Menschen, so ist das vom Menschen verursachte stets gewollt, mag er es sich vorher vorgestellt habén oder nicht." (Binding.)