Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

13 ennek eredményét a tudást is magában foglalja-e, vagy pedig ez a bűnösségnek szintén különös elemét képezi? E kérdés itt annyival inkább jogosult, mivel sokan, sőt legtöbben azon nézetben vannak, hogy mi nincs a gondolatban vagy tudatban, az az akaratban sem lehet, azaz akarni csak olyasmit lehet, a mire épen gondolunk, a mit tudunk; ezek szerint az akarat szükségkép fölteszi vagy inkább magában foglalja a tudatosságot is, vagyis az akarat szükségkép csak tudatos akarat lehet. A nem tudatos akarat non ens. De másrészt e kérdés a bűnösségre nézve, s különösen a dolus és culpa közti különbségre nézve döntő fontosságú. Első tekintetre ugy látszik, mintha a fönnebbi elméletnek igaza volna, mert az egyes akarat-elhatározások valóban valamely gondolatnak megvalósítására irányulnak: minden egyes akarati actusnak meg van saját gondolata, saját képzete. E fölfogást igazolni látszik a közélet maga is, melyben az akarat alatt mindig csak a tudatos, czélzatos akaratot szokás érteni; min különben annyival kevésbbé lehet csodálkozni, mivel nekünk tudomásunk, meggyőződésünk csak arról lehet, a mit ismerünk, nem pedig olyasmiről is, mit nem ismerünk; mi a közéletben mindig csak az öntudatos akaratot tartjuk szemünk előtt, erre reflectálunk s igy a nem tudatos akaratot, melyre sohasem reflectálunk, nem vesszük észre. Mindez azonban csak képzeletünkben van igy, de nem a valóságban; mert ha például jól megfigyeljük a valóságot, tapasztalni fogjuk, hogy az akarat nem függ a tudástól, nem függ a gondolat tartalmától; azaz ahhoz, hogy az ember akarjon, nem szükséges, miszerint tudja, hogy akar, még kevésbé szükséges ennek folytán az akarat tartalmának tudása. Miből következik, hogy olyasmit is lehet akarni, mit nem tudunk, nem ismerünk, és hogy az akarat tartalma iránti tévedés magát az akaratot nem érinti. Ez előfordul különösen elmebetegeknél és gyermekeknél, kiknél az akarat szintén nem hiányzik, csak az értelmes, a tudatos akarat van kizárva. Azonban az oly akarat, melyet semmi tudat nem kisér, melynél az ember még azt sem tudja, hogy akar, azaz hogy akarva, a külvilágra hat mint causalitás, sem ethicai sem jogi jelentőséggel nem bir ; a teljesen gondolat- vagy tudatnélküli akaratnak productumai nem esnek ethicai vagy jogi Ítélet alá.