Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

1-2 világra nézve causalitás soha sem lehet ; ellenben az akarat ténylegesen nyilvánulván, mindig causalitás; a vágy is általa nyeri kielégítését, de nyerheti az máskép is, pl. természeti események utján, hol az akarat causalitasa megszűnik. Azonkívül abban is különbözik vágy és akarat egymástól, hogy a vágy tovább terjeszkednénk mint az akarat, az olyasmire is irányulhat, a hová az akarat nem érhet; mert óhajtani, kívánni lehetetlent is lehet, de akarni nem, miután okozni, előidézni csak azt lehet, a mi lehetséges, lehetetlenségre nincs causalitás. De vágy és akarat egyenes ellentétben is állhatnak egymással, mert akarni olyasmit is lehet, a mit mi nem óhajtunk; azt mire nem gondolunk, mit nem tudunk, óhajtani nem, de akarni lehet. E különbség fontossággal bir egyaránt a dolusnál és culpánál. Már az eddigi reflexióból is kitűnik, hogy a bűnösségnek elemét képező akarat alatt nem a gondolatban létező s önmagában maradó u. n. putativ-akarat, hanem a külvilágban tényleg nyilvánuló s a természet-causalismust mozgásba hozó causalis akarat értendő, csak ennek van és lehet büntetőjogi jelentősége. A csak in abstracto létező, de még in concreto causaliter' nem nyilatkozó akarat inkább csak kívánság, mint akarat. Ide vonatkozólag érdekes Schoppenhauer nyilatkozata: ,,Willensbeschlüsse, die sich auf die Zukunft beziehen, sind blosse Ueberlegungen der Yernunft über das, was man dereinst wollen wird, nicht eigentliche Willensacte : nur die Ausführung stempelt den Entschluss, der bis dahin ím mer nur noch yeránderlicher Vorsatz ist und nur in der Vernunft, in abstracto existirt". Az öhakarat csak az öntevékenységben válik és válhatik causalissá a külvilágra nézve, nem pedig idegen tevékenység által is, melyre nézve az csak puszta vágy lehet. Az akarat itt semmi egyéb, mint causalitás, mint létesítő, tényező ok űgy a tevékenységre, mint ebből folyólag a tényre nézve. A hol a ténykedés nem az akarat ténykedése (öntudatlan állapotban, elmezavarban, physikai erőszaknál), vagy a hol a tény nem származott az akart ténykedésből, ott, mivel a büntethető tényt nem tehet visszavezetni az akaratra, bűnös akarat nem létezik. A meddig az akarat causalitása ér, addig ér a bűnösség is. így fogva föl az akaratot, mint a bűnösség egyik elemét, az a kérdés merül föl: váljon az az értelmi erőt, illetőleg