Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 3. szám - ÖRÖKLÖTT S SZERZETT VAGYON. Tanulmány újabb irodalmunkból

212 jogászokat két ellenséges táborra, a rómaiak és germánok táborára osztja', javában folyt, nagy feltűnést keltett egy időközönként megjelent örökjogi munka, mely a búvárkodás eladdig parlag terét karolja fel A római s germán örökösödés körmönfontságain elzsibbadt figyelmet az örökjog világtörténeti folyamán kívánta földeríteni, és négy vaskos kötettel száll le az emberi történet bölcsejétöl ind, perzsa, zsidó, egyiptomi, görög stb. örökjogon a rómaihoz, innen a középkor s lejebb az újabb fejlemények felé. Sok hódolatot, még több gáncsot fűz vala e négy kötethez az idő, mig végre összecsapott felette, s nyomát sem az intézmények, sem a nézetek viselni többé nem látszanak. Oka ennek igen egyszerű lehet. Jognak fejlesztése széles körre bizott munkálkodás, és örülni lehet, ha a római s az újabb európai fejlődés átértéseig hivatottak a választottak. Mert ez a maga nemében elegendő is. A tudás oly ágának, melytől az élet vár hasznavehető terméket, a búvárkodás terét főképen csak két tulajdon ajánlhatja. Vagy a remekség, vagy a jelenhez elevenen viszonló rokonság. E közöl egyik sem ereje ama keleti ösintézményeknek, s ezért nem szárnyalhat feléjük, kit a czél a jelen jogélethez közelebb kötött. Nem egyértelmű ez azzal, mintha ama buvárlatnak maganemü értéke ne lenne, és bizonyosan van abban az eszményiség valami kelleme is, mit épen a jelen érdekektől elszálló gondolat tud hímezni. Hogy Gansot sem egyéb ragadta távolba, nem csupán olvasói előtt ösmeretes, és annak okaiban is, hogy az 1. számú mű e buvárlat termékeinek irodalmunkba utat n}atva, a magyar örökösödési jog szellemével kapcsolgatá, lesz némi részök akkori viszonyainknak, melyektől elvonatkozni jól eshetett. De a példa azután nem maradt utánzatlan, a mikor e viszonyok már elmultának. Nem egy család s örökjogi munkánk barangol újabban még ama négy kötet ösvényén, szemelgetve belőle a régi s távol népek törvényeit. Áll ez némi vonatkozásban az összehasonlító jogtudományoknak mai nap annyira hangoztatott szükségével, bár ennek bizonynyal nem igaz módszere; de áll jobban nemzeti fejlettségünk átalános fokával, melyre nézve alkalmasint a tudományok egyéb teréről is, kiváló szükségletként fog feljegyeztetni annak idején a compilatió. E szükséglet porba ejté a jelen műben is az eszmemenet egységét, mit különben a védő álláspont már eleitől nehezített. Az öröklött s szerzett vagyon gondolatának, s a kérdés természetének legkisebb elvi körvonala nélkül, nyit bele a hindu, chinai, zsidó, moslim, attikai törvényekbe, jön tovább a rómain s germánon az újabb törvénykönyvekre, és le nemzeti jogunkhoz. Hogy ez egyes jogok szinrehozatala mennyi') Gans Ede: Das Erbrecht in seiner weltgeschichtlichen Bedeutung.