Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 3. szám - ÖRÖKLÖTT S SZERZETT VAGYON. Tanulmány újabb irodalmunkból

213 ben hü, külön-külön kedvelőik tudnák jobban megítélni. De már csak a római s mai és nemzeti jogunk közt jobbára hiányzik még e kérdésben a hasznaveendö áthidalás elmélete; mint ezt még meg kell vizsgálni. Ez annyiféle örökjogi rendszer felett pedig, lehetőnek alig lehető a kérdés uralmát fentartani. S ezért a tárgy szempontjából e mü legnagyobb része rudis indigestaque moles. Ez óriási tér élettelenségc iránt kárpótlásul esik ugyan a kérdés azon élete, mely kicsit a rómainál, jobban nemzeti jogunknál, a megoldó részben végül teljes gazdagon veti szét termékeit. Mindazáltal szerencsésebbnek lehet tartani a 7. sz. munkát a maga egyre czáfoló fonalával, mert ebbe öltotten a tételes adatok, a tárgyszerűség kötöttebb pórázán, folyvástabb életet vesznek. Kedvezően aránylik ez a tákolás közkeletű módszeréhez, mely a 8. számú mü nagyobb részéből is kiveszti a kérdés nyomát, ugy hogy e rész ily holt szerepét bátran betölthetné egyéb örökjogi feladat szolgálatában; mert ezt a megoldó rész egy-egy visszavonatkozása nem teszi jóvá már annyiból sem, mivel itt meg, s igen helyesen, czáfolni, érvelni kezd, látlelet csilláma tehát innen többé nem áradhat vissza. A tudományos fellépés ily módjának, mindjárt előszavában maga e mü tárgyi okát veti. És ez abból érdekes, mivel legott reá vall a tárgyi felfogás kulcsára. De ezt röviden be kell vezetni. Eleitől kedvencz, sőt elbizakodott észjárásul lehetett észrevenni águlellenrészen azt, mely abból, hogy másutt is volt annakelőtte ági öröklés, de a középkori intézményekkel egyaránt kimúlt, kereken odavet: hogy különb sors tehát nálunk sem illeti. Elbizakodott ez észjárás nevezetesen annyiból, a mennyiben tüzetesb vizsgálat nélkül sem kételkedik a kárhozat csalhatatlanságában. Foka ez elbizakodottságnak nem épen egy, de a gondolat csirája bántatlan kikelt már amaz 1862-ben megjelent értekezésből, a mint azt I., 1. alatt idézni kellett; s vigan-vigabban hajt ezóta a jogászgyülésen, 3., 5., 6. müvekben, mi több, megvillan itt-ott a 7. számú műben is. Csak emlékezni kell az elavultság szavára. És ezen észjárás az, a mi ellen e 8. számú munka, fellépésének halálos erejét szánta. Ezért kell kimutatnia: Mily öröklési rendszerek állottak fen hajdan, s mily helyet foglalt azokban el az ősi és szerzett vagyon közötti különbség, s illetve a javak visszaháramlásának rendszere, s mi volt annak indoka, hogy a rendszer akként alakult át, mint az ma érvényben áll, s ezzel szemben vizsgálva a magyar jogfejlődést, Önkénvtclcnül feltárulnak azok az indokok, melyek arra befolytak, hogy a külföldi jogfejlődés egészen más irányban történjék, mint a magyar, s meg kell győződnünk arról, hogy az Öröklési jog menynyire össze van forrva a nemzetek életével, jellemével, társadalmi fejlődéseivel és szokásaival, melyek kapcsolatban a tények hatalmával, indokolják azokat a nagy eltéréseket és különbségeket, melyek a czél azonossága mellett is, az öröklési jogokban felmerülnek ; s ha ezeket ekként figyelembe vesszük, lehetlen nem jutnunk arra a meggyőződésre, hogy a jog-