Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/10 / 1. szám - Die Nachtheile des Actienwesens und die Reform der Actiengesetzgebung. Berlin, 1878. [könyvismertetés]

58 vénytársaságokra vonatkozó törvényhozás eddigelé különös sikert nem képes felmutatni, s ha az alkotott rendszabályok épen válságos időkben bizonyultak be elégteleneknek, úgy ezen jelenség nagy részben bizonyára azon körülményre vezethető vissza, hogy a törvényhozók úgyszólván sötétben tapogatóztak, nem vévén maguknak annyi fáradságot, hogy a részvénytársaságok jelentőségét és szerepét átalában tanulmányozzák s ezen tanulmányozás eredményeinek alapján eljárjanak. Hogy mennyire téves azon a közéletben uralkodó felfogás, miszerint a részvénytársaság önmagában véve czélszerü, hasznos és jótékony intézmény, azt szerző meggyőző érvekkel mutatta ki. Már lélektani szempontból tekintve a viszonyokat, kitűnik, hogy a részvénytársaság szemben a magán (egyéni és egyszerű társas) vállalkozással mily alárendelt álláspontot foglal el. Midőn ugyanis hasonló körülmények között egy vállalat gazdasági produktivitása annál nagyobb leend, mennél intensivebb az individuális erő, mely a tökét mozgásba hozza: kézzel fogható, hogy egy vállalat, melynél a résztvevők személyisége teljesen visszalép, s melynél az üzletvezetés idegenek kezében van — mint ez a részvénytársaságnál tapasztalható — nem képes azon gazdasági eredményeket felmutatni, mint egy oly vállalat, mely a vállalkozó individuális tevékenységén nyugszik. A ki saját ügyeit intézi, az mindig nagyobb huzgalommal, nagyobb lelkiismerettel fog eljárni, mint egy idegen, a ki eljárásának eredményeiben csak közvetve van érdekelve; ez az emberi természetből foly, s a tapasztalat mutatja, hogy a kivételek vajmi gyérek. Szomorú, hogy ez igy van, de a tények logikája előtt meg kell hajolnunk! E lélektani okokhoz hozzájárul azon körülmény, hogy a részvénytársasági vállalkozás már természetszerűleg nagyobb apparátust, több munkaerőt ^esz igénybe, mint a magánvállalkozás, s ugyanazért költségesebb is, minek természetes következménye, hogy a részvénytársaság azonos töke és azonos szellemi és physikai erők mellett átlag kisebb nyereséget kell hogy eredményezzen, mint a magánvállalat ugyanazon üzleti körben. Ez statistikailag is kimutatható. Szerző számítása szerint a berlini tőzsdeárfolyamjegyzékben szereplő úgynevezett régi, solid részvénytársaságok osztaléka öt évi átlag szerint (1870/74.) következő volt : Vasutak 5*87 °/0 Bankok és hitelintézetek . 8*36 Bányák és huták .... 12*31 „ Egyéb iparvállalatok . . . f;-14 p Pedig ezen öt év közül három a legnagyobb virágzás korába esik. Hasonlag Laspeyres számítása szerint valamennyi o s z t r á k