Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

az államnak, de a baleset a szakértő jelentése szerint részben visszavezethető az állami tisztviselők hibájára is, azon tisztviselők hibájára, kik az építési tervet készítették és a munkálatokat folytonosan ellenőrizni tartoztak. Ezen Ítéletnek helybenhagyását a felebbviteli törvényszék megtagadta. Az állami felelősség elvének elfogadása után az a kérdés, ki legyen hivatva vizsgálni, vájjon fenforognak-e ezen felelőség feltételei és megállapítani a fizetendő kárpótlás nagyságát új nehézségeknek és nézetkülönbségeknek szülője. A c i vi 1 i s t á k azt állítják: kár, bárki által és bármi módon okozva, civiljogi felelősséget von maga után, tehát kártérítést tisztán magánjogi fogalmak szerint; oly perekben tehát, melyeknek alapját ezek képezik, csak a polgári bíróságok lehetnek illetékesek. A publicisták között pedig sokan azt vitatják., hogy a kérdésnek ily értelmű eldöntése a hatalmak elkülönítésének elvébe ütközik; a bíróságok, ugy szólnak, ezzel a közigazgatási hatóságok fölébe helyeztetnek, felhatalmaztatnak azoknak minden tényét vizsgálni és értelmezni, jóváhagyni vagy megsemmisíteni: csak a közigazgatási hatóságok határozhatnak az államnak felelőssége tárgyában. Bizonyos, hogy mindkét párt tanában helyes és téves elemek vegyülnek. A helyett, hogy ezen vita részleteibe bocsátkoznám, legyen szabad röviden előadnom, mikép határoznak abban a franczia jogászok, kik, tekintve a kiváló figyelmet, melyben a kártalanítás és magánjogi felelősség kérdéseit régtől fogva részesitik, meg az egészséges tapintatot, melyet ezen kérdések körül tanúsítanak, tekintélynek nevezhetők e téren- Az egyik nézet, melyet előbbi évtizedekben kivált az államtanács (conseil d'état) vallott, oda irányult, hogy minden kereset, mely az állam mint alperes ellen indíttatik, a közigazgatási hatóságok elé tartozik, ezen elmélet azonban még a közigazgatási bíráskodás írói részéről sem nyert általános helveslést és. egyenesen ellenkezett a franczia tételes joggal, mert mig egyes franczia törvények bizonyos esetekben tényleg a közigazgatási hatóságokat teszik bírákká az állami felelősség kérdéseiben, más törvények egyéb esetekben ép oly határozottan megalapítják a rendes bíróságok illetőségét; az emiitett nézet tehát utóbb tarthatatlannak bizonyult28). A tribun al des conflits, mely az 1848. franczia alkotmány értelmében legfőbb fórum az illetőségi kérdésekben, az állam ellen támasztott igényeket két osztályba sorozza, azokat, melyeknek alapja az államnak valamely magánjogi viszonya (tulajdon, szolgalom, adás-vevés, bér, haszonbér), a rendes bíróságok elé utasítja; azokat 28) Lásd Sourdat i. m. II. k. 460. s k. 1.