Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

54 pedig, melyek egy tisztviselő által hivatalos működési körében okozott kárnak állami megtérítését czélozzák, a közigazgatási hatóságok illetőségéhez tartozóknak nyilvánítja. Egyes franczia írók azonban még tovább mennek és azt tanítják, hogy ezen második csoportba tartozó igények felett csak akkor határozhatnak a közigazgatási hatóságok, ha különös törvények azt rendelik, vagy midőn az ítélethozatal egy közigazgatási tény előleges értelmezésétől és b i r á 1 a t á tó 1 f ü g g29)^ A főtörvényszék a közölt esetben a tribunal des conflits nézetét fogadta el és igy miután az államnak és a vállalkozónak felelőssége között szoros összefüggést talált; a birói hatóságot általában illetéktelennek kellett nyilvánítania. Még csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy az angol gyakorlatban és a német tudományban e kérdések körül sokkal helyesebb eszmék érvényesültek (L. dr. Concha Győző A közigazgatási bíráskodás és az e feletti bírálatot e folyóiratban VII. k. 550. 1.). V. Ha a kormány valakit ingatlanja feletti rendelkezésében korlátol, mert a\t kisajátítani kívánja, a^ illető ingatlannak tulajdonosa, midőn a kisajátítási terv később elejtetik, kártérítést igényelhet. Thonnelier, Párisnak Montmartre külvárosában az Oudot utczában fekvő teleknek tulajdonosa, 1868. évi^ ápril 14-én a Szajna departement prefectusához építési engedélyért folyamodott; kérelmére nem kapván választ, kérdést intézett e tárgyban a prefectushoz; ekkor tudtára adatott, hogy telkének nagy része egy itt készítendő közút számára ki fog sajátíttatnia Egy ideig a fizetendő kárpótlási összeg nagysága iránt folytak az alkudozások, végre 1872. november 5-én kijelentette a város, hogy elejtette a város nagyobbitási tervét, holott kivitele iránt már megkezdette volt a munkálatokat. Thonnelier ezen tények alapján Páris városától 30,000 frcot követelt kárpótlás czímén azon hátrányért, melyet az által szenvedett, hogy 1868-tól egészen azon időig, midőn visszanyerte a telke fölötti rendelkezési jogot, összesen hat évig, nem volt szabad építenie. A Szajna departement polgári törvényszéke 1877. évi május 17-én ezen ügyben a következő Ítéletet hozta: Be van bizonyítva, hogy Thonnelier 1868-ban a Szajna prefectustól engedélyt kért az Oudot-utczában fekvő telkén épithetni, hogy azonban a kisajátítási tervek folytán, melyek tényleg ugyan meg nem valósittattak, de kétségtelenül léteztek., 2Í1) Lásd Sourdat i. m. II. k. 493. 1.