Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

39 A jog azonban a körülményekhez képest kötelességgé is válhatik. Ki egy házban lakást bérel, az, ha csak az ellenkező egyenesen kikötve vagy a körülményekből világosan következtethető nem volt, joggal megvárhatja, hogy a kérdéses lakrészeket rendeltetésökhez képest használni, azaz pl. nem csak a bútorokat azokban elhelyezni, hanem ott élni, tehát dolgozni, éjjel aludni stb. is lehessen. Ha a lakás ezen kellékekkel nem bir, a szerződést a bérbeadó csak hiányosan teljesiti és a bérlő méltán megkívánhatja, hogy tőle kitelhető módon segítsen a bajon. Ha pedig arra nem képes vagy nem akarja tenni, adjon neki kárpótlást a jogos élvezetében szenvedett rövidségért, esetleg mentse fel a jövőre saját szerződési kötelme alól. A lakásnak ilynemű hibája gyakran a körülötte uralkodó, előre nem látható szerfeletti nyugtalanságból fog állni; ezen nyugtalanság oly okokból eredhet, melyek felett a bérbeadónak nincsen hatalma, ily esetek, ha ugyan valóban komoly alkalmatlanságot szereznek, rendszerint a bérlő által is előreláthatok és általában csak ritkán fognak oly alapot szolgáltatni, melyre a bérbeadónak valami felelőssége fektethető ; de ép oly gyakoriak vagy gyakoriabbak azok az esetek, midőn a nyugtalanságot maga a bérbeadó illetőleg vele jogviszonyban álló személyek, az ö bérlői vagy szomszédjai okozzák, ö pedig ezeknek eljárását bármi okból tűri, türi pl. valamely bérlőnek különösen zajos foglalkozását, mert abból haszna van, nem szollal fel a szomszédjognak megszegése ellen, mert maga nem lakván saját házában nem szenved személyesen és különös oka van szomszédjával össze nem tűzni. Ily esetekben a bérbeadó, ki maga a hibás vagy hallgat, midőn szólnia kellene közvetlenül megszegi vagy legalább elhanyagolja a bérviszonyból folyó kötelezettségeket: tökéletesen indokoltnak tartom azért, hogy a bérlő ilyenkor kárpótlást, sőt ha a sérelem komolyabb és tartós, egyúttal szerződésének felbontására is tarthasson igényt. A felvetett kérdésnek megoldása ily értelemben nézetem szerint csak szükségképi folyománya azon elveknek, melyek szerint a bérbeadó és bérlő kölcsönös jogai és kötelezettségei meghatározvák 12) és abban csak az fog komolyan megütköz12) A franczia Code civil egyébként tüzetesen is a bérbeadó kötelességévé teszi, „d'en (de la chose louée) fairé jouir p a i s i b lement le preneur pendant la durée du bail. 1519 cz. 3. sz., az e czikknek látszólag ellentmondó 1725. czikket „Le bailleur n' e s t pas tenu de garantir le preneur du troubleque des tiers apportent parvoiesdefaitasajouissance". . . tudomány és gyakorlatot igen helyesen akkép egyezteti Össze, hogy az 1725. cz. rendelkezése alól kiveszi az eseteket, melyekben kötelessége a bérbeadónak, bérlőjét hábor-