Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám

24 Utalunk még arra, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz külön fejezetet a visszaesésről, hanem megegyezőleg az 1843. javaslattal a visszaesést a büntetés tekintetében sem átalán, sem különösen felemelő körülménynek (Strafschárfungsgrund) el nem ismeri; hanem a visszaesés indokát csak némely, a vagyon elleni bűntettekre vonatkozólag érvényesítette igy a lopás (338. §.), sikkasztás (343. §.), rablás (337. §.), csalás (359. §.) és orgazdaság (371. §.) esetében és ekkor is csak ugyanazon nemű büntetendő cselekmények újabb elkövetése esetében. Nem akarunk sem a felett vitatkozni, vájjon a visszaesésnek kizárólagos érvényesítése ezen különös esetekben nem nagyon szük-e; sem a felett, vájjon az újabb büntető törvénykönyvek büntető tételei mellett szükséges-e a visszaesésről külön intézkedni (indokok I. k. 72. 1.); hanem annyit elismerünk, hogy a javaslat felfogása mellett gyakorlati tapasztalatok szólnak és szólnak az újabb törvényhozások. VII. Szólnunk kell még a deliktumok azon nagy osztályáról, melyek csak a sértett fél indítványára üldözhetők, azon jogsértésekről, melyek az illető feleknek becsületére, békéjére és nyugalmára oly befolyással vannak, hogy az állam csak tartózkodva nyul a büntető eljáráshoz. A büntető perrend ama alapelvének, mely szerint a bűnvádi eljárás hivatalból, közérdekből indítandó meg, korlátozást kell szenvednie akkor, a mikor az állam érdeke a bűnvádi eljárást illetőleg elenyészik a sértett fél elhatározása mellett. A magáninditványra üldözendő delictumok nagy számát tartalmazza a javaslat és e téren messzebb megy, mint akármelyik újabb törvény; igy péld. a m. j. 366. §-ában érintett csalásokat is ezek közé sorolja, aligha nem azon okból, mert a csalás esetei nagyobbára a civilis és criminális jogszegések ingadozó határára esnek. És a magáninditványra üldözendő cselekmény között olyanok is vannak, melyeknek alapját, mint a női szemérem elleni súlyos támadásokét (226. §.), nevezetes jogsértés képezi. Ezek tekintetébén azonban a bizonyítás nem eszközölhető a nélkül, hogy a családi érzelmek fájósán ne érintessenek és a nélkül, hogy a sértett fél a bizonyításra közre ne működjék. Ezen tekintetek csak akkor szoríttatnak háttérbe, ha a büntendö cselekmény a közérdeket is érinti vagy ha a jogsértés azoktól ered, a kik törvényszerűen első sorban hivatvák azt visszautasítani. Tudva van, hogy a német btkv. revisióját főleg a