Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
22 Czélszerünek tartjuk, hogy a javaslat a részegségnek a beszámithatóságra való hatásáról nem állit fel szabályokat. Nem a részegség zárja ki a beszámítást, hanem a részegség által okozott Öntudatlan állapot, melyre nézve a 76. §. intézkedik. A jogos védelem és a végszükség fogalommeghatározásában a javaslat lényegileg a legújabb osztrák és olaszjavaslatokhoz csatlakozik. Eltérőleg a német büntető törvénykönyvtől, de az osztrák javaslattal megegyezőleg szabályozza a javaslat a büntetőtörvény nem-tudásának jogi hatását (m. j. 80. §.). — Jó és egyszerű az a szabály is, melyet a javaslat 81. §-a a ténykörülmények nem-tudásának jogi hatásáról felállít. A javaslat csak helyeselhető, hogy a büntetés kimérésére vonatkozó okokat (Strafzumessungsgründe) nem foglalja szabályokba. A biró egyszerűen arra van utalva, hogy mindazon körülményeket gondosan számba vegye, melyek a bűnösség fokára súlyosító vagy enyhítő befolyással lehetnek. Az ellenkező rendszer abban a bajban sínlődik, hogy egyrészt nem lehetséges az okokat taxatíve felsorolni, másrészt pedig lehetetlen azt meghatározni, hogy az egyes okoknak mily nyomatékot lehet tulajdonítani. A javaslat nem korlátolja a bírót az objectiv és subjectiv mozzanatoknak, mint a büntetés kimérésére ható okoknak méltánylásában. Ha a biró a büntetés kimérésében a törvény által előzetesen meghatározott okok által van lenyűgözve, akkor majd indokolatlan enyhítésre, majd túlságos szigorra kényszeríttetik, a mint oly körülmények igazoltattak, melyeket a törvény enyhítőknek vagy súlyosítóknak jelzett; de oly enyhítő vagy súlyosító körülmények is merülhetnek fel, melyeket nem szabad figyelembe venni, minekutána a törvény ilyeneknek el nem ismeri. Megtörténhetik egyébként, hogy az egyik esetben az enyhítő vagy súlyosító körülmények száma, a másik esetben pedig nyomatéka a döntő; erre nézve csak a concret esetből, de nem a törvény szabványából lehet útmutatást meríteni. A javaslat az érintett hibától, távol tartotta magát, másrészt nem esett azon törvényhozásoknak hibájába, melyek a franczia törvényhozás példájára az „enyhítő körülmények rendszerét" elfogadták, mert még ott is, a hol a magyar javas-lat a 90. §. alapján rendkívüli enyhités-jognak ad helyet, ez nem a „conviction intime"-en fordul meg, mint a franczia „circonstances attenuantes" esetében, nem is a német büntető törvénykönyv szerint egyszerűen megállapítandó, indokolást nem igénylő enyhítő körülményeken, hanem itt is, mint minden rendes esetben kötelességévé tétetik a bírónak ama körülményeket gondosan számba venni és határozatát indokolni.
