Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám

20 megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől önként elállott. A mint az indokok (I. k. 91. 1.) és az értekezleti jegyzökönyvek (II. k. 486—488. 1.) mutatják, e kettős dispositio érett megfontolás tárgyát képezte; lehet is mellettök azokat az indokokat érvényesíteni, melyek ott felhozattak. Hogy minden kételynek eleje vétessék, a törvényhozó először positiv, azután pedig negativ alakban fejezi ki ugyanazon gondolatot; inkább kitette magát annak a kifogásnak, hogy ismétlésekbe esett, semhogy kitegye az igazságszolgáltatást annak a veszélynek, hogy a biró akkor is büntessen, a mikor arra a törvényes alap hiányzik. Fel kell még említenünk, hogy e javaslat az eredmény önkénti elhárítását a büntetést kizáró indoknak elismeri.. (66. §. 2.) Az igazságügyi bizottságnak a 66. §. utolsó bekezdésén tett változtatását elhibázottnak kell tekintenünk (a bizotts. j. 65. §.), mert az eszmei halmazat (m. j. 94. §.) alapelveivel nem ellenkezik, hogy ugyanazon egy cselekmény magába foglalja egyrészt valamely büntetendő kísérletnek, másrészt valamely befejezett büntetendő cselekménynek tényálladékát. A kísérlet mellékbüntetései tekintetében sem helyeselhető a bizotts. jav. 66. §. 4 pontjában eszközlött újítás. Az általunk ismert büntető törvényhozások közül egyik sem megy ily messzire (n. btkw 45. §. osztr. j. 48. §.); mert az erkölcsi bűnösség és a tettesveszélyes volta legtöbbnyire nem függ attól, vaj)on a büntetendő cselekménynek általa megkezdett véghezvitele befejeztetett-e ? A javaslatnak egyszerű szabványai a részességről átalában véve a gyakorlat sokféle vitáinak és félreértéseinek fogja elejét venni. Talán ismét az eddigi gyakorlatra való tekintetéből tartotta a javaslat szükségesnek a „tette s" fogalommeghatározását felvenni; noha ezzel, különösen az igazságügyi bizottság által elfogadott változtatás által, (tetteseknek tekintendők mindazok, kik a büntettet vagy vétséget együtt „vagy közösen" követték el) inkább ki van téve a gyakorlat annak a veszélynek, hogy a tettestárs (Mittháterschaft) nem világos fogalma a német b. tkv. értelmében, nem előnyösen fog reá hatni. Igen sikerült szabványokat tartalmaz a m. javaslat (73. és 74. §§.) azon a tudományban vitatott kérdés felöl, hogy mily visszahatással vannak az egyik tettes vagv részes személyes viszonyai a többi részesre. Fentartjuk magunknak erre egy későbbi bírálatunkban visszatérni, minthogy ez úttal nem ismerjük azokat az indokokat, melyek alapján a bizottság e két szakaszt egyszerűen elejtette. V. A törvénynek egyik legérdekesebb fejezetét az képezi, mely a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokat