Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
19 natkozó szabványai. De sajátságosnak tartjuk azt a rendelkezést, hogy külföldiek föltételes szabadságra nem bocsáttatnak és csak ugy magyarázhatjuk meg, ha felteszszük, hogy a javaslat ebben Magyarország viszonyaira volt tekintettel (v. ö. a 7. §.). Csak helyeselhető, ha a rablás, lopás, orgazdaság vagy csalás miatt elitélt visszaesők ki nem záratnak -e jótéteményből; azért kifogásolható az igazságügyi bizottság által módosított szöveg (49. §. b), mely ezekre nézve kivételt állapit meg. Különböző kathegoriáknak felállítása e téren nem indokolható; mert ha az átalános jogbátorság tekintete helyeztetik előtérbe, akkor az intézményről teljesen le kell mondani; ha ellenben a feltételes szabadonbocsátás intézménye azon jogosult gondolaton alapszik, hogy a büntetés egyik része a javítás czéljánál fogva elengedhető: akkor el kell ismerni, hogy a javulás lehetősége még abban az esetben sincs kizárva, ha a tettes, talán a körülmények különös alakulásánál fogva, visszaeső bűnös. Ha a feltételes szabadonbocsátás intézményét a most érintett szempontból vesszük szemügyre, akkor megmagyarázhatónak fogjuk találni, hogy a javaslat a feltételes szabadonbocsátást, a 44., 45. és 48. §§. feltevései alatt, még az életfogytiglani fogságbüntetésre elitélteknek is fentartja; ezzel ismét közelebb ért azon elv megvalósításához, mely szerint a törvény szigora soha a humanitás jogosult igényeivel ellenkezésbe ne kerüljön. IV. Nem szándékozunk ez úttal a kísérlet és részesség sok nehézséget nyújtó tanába belebocsátkozni, ugy mint a javaslatban megalakittatott; fentartjuk azonban magunknak más helyütt felfejteni, hogy e tanokban nemcsak a legújabb tudomány és törvényhozás teljes eredményei felhasználtattak, hanem a tárgy feletti teljes uralomról tanúskodó alakításban világosan és átnézetesen érvényesítettek. Helyesen hagyatott ki a kísérlet tanából a távoli és b e f e j e z e 11 kísérlet közötti megkülönböztetés, habár e megkülönböztetésnek tudományos alapja van. Ezen gyakorlatilag kivihetetlen megkülönböztetésről az olasz javaslat felett irt bírálatunkban nyilatkoztunk (78. 1. s. kv.). Helyeselhető, hogy a javaslat nem állapit meg fokozatokat a kísérletre vonatkozólag, melyeknek jogi természete lényegileg mindig ugyanaz és csak esetlegek határoznak e felett, hogy az egyes esetekben melyik fokozat éretett el. Igaz, hogy látszólag ellentmondás van abban, hogy noha a m. j. 64. §-ában a büntetendő kísérlet tényálladékába felvétetett „a véghezvitelnek a tettes akaratától független körülmény általi megakadályozása"; a 66. §. 1. pontjában újólag kimondatik, hogy nem büntettetik a kísérlet, ha a tettes a 2*