Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK JOGI TERMÉSZETE

139 Nincs helytelenebb felfogás, mint azt hinni, hogy a Jogi személy oly jelensége a jogéletnek, mely szükségképen mint magasabb, az egyes emberek behatásától független, ezek fölött álló lény szerepel. A jogi személy nem más, mint egy fo rma, egy s c h e m a, mely a jogi felfogás és kezelés megkönnyítésére szolgál, s melyet a jog magának azért teremt, hogy bizonyos viszonyzatokat könnyebben szabályozhasson; egy technikai segédeszköz, melynek segítségével az emberek czéljaikat biztosabban elérni képesek. Ezen forma a jog által különös jelentőséggel ruháztatik ugyan fel, a mennyiben egészen ügy tekintetik, mintha physikai lénynyel volna dolgunk; de azért e forma mégis csak eszköze marad az embereknek, kik azzal élnek. Az universitás viszonya annak tagjaihoz alapjában véve soha sem az, „hogy az alkotott egység a fődolog, mely az egyes embereket bizonyos szorosan meghatározott körre nézve közegek gyanánt használja," mint azt G e r b e r Gi) és utána U n g e r 65) bizonyos jogi személyekre vonatkozólag állítják; hanem ellenkezőleg, mindig az egyesek a fődolog s az alkotott jogi személy a közeg, még akkor is, midőn ezen közeg az egyesektől független, az egyesek befolyásától ment, mint pl. az államnál, a községnél stb. Ugyanazért nincs ok, ily puszta közeggel különös tartózkodással bánni, s azt csak ott alkalmazásba venni, hol azt magasabb érdekek követelik. Ellenkezőleg, hacsak a forgalmi szükség ily segédeszköz felállítását igényli, a jogi személy alkalmazása jogosult leend, legyenek a czélok, melyeknek a jogi személy szolgálni hivatva van, bármilyenek. Ha a rómaiak nem rettentek vissza, magánérdekű egyesületeket mint a societates publicanorum, aurifodinarum, argentifodinarum, salinarum jogi személyiséggel felruházni, miért tartózkodjék a modern jog a jogi személy szélesebb mérvbeni alkalmazásától ? Ha ezek szerint a czél a jogi személy alkalmazására nézve irreleváns, és a jogi személy fogalmával tökéletesen összefér, hogy az kizárólag egyes emberek magánérdekeinek szolgáljon; úgy ezzel kapcsolatban azt is kell vitatnunk, hogy a jogi személy fogalma nem zárja ki azt, miszerint az egyes tagok mint ilyenek a jogi szemé lylyel bizonyos szorosabb, nevezetesen kötelmi viszonyban álljanak G6). Sokan ezt nem akarják elismerni, azon felt'ogásüt) L. Gcsammclte juristische Abhandlungen I. kot. 201. 1. ü6) Kfit. Uebersch. 174. I. 6G) Ezen kötelmi viszony nem a tagok és a testület közötti jogügyleteken, vagy bizonyos állapotokon (quasi contractus) alapul, mely esetben a tagok nem mint tagok, hanem mint harmadik személyek szerepelnek. Ezen kötelmi viszony magából a társulat lényegéből foly. L. Demclius i. h. 150. 1. — L. még erre nézve: G e r b e r i. h. 188. s k. 1. Ijnger