Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
12 A felett lehet vitatkozni, vájjon valamely cselekmény bűntett vagy vétség gyanánt legyen-e tekintendő ; az iránt lehet kétség, vájjon a büntetendő cselekmény belső természete kizárólag, vagy a kiszabott büntetés súlya jelöli-e ki az egyes büntetendő cselekmények helyét egyik vagy másik osztályban. A vitát át lehet vinni a büntetendő cselekmények helyes elnevezésének terére. De egy jó szerkezetű büntető törvénykönyvben semmi esetre sem lehet nélkülözni az egyes delictumformák osztályozását. Ezért tartotta meg minden újabb törvényhozással megégyezöleg az osztrák, s ezért tartotta meg a legújabb olasz javaslata sokszor megtámadott hármas felosztást. A javaslat rendszere szerint azon kérdés, vájjon a büntetendő cselekmény bűntettnek vagy vétségnek minösitessék-e, a biró által kiszabott büntetés nemétől függ. Ha a biró fegyházat vagy börtönt szab ki, a cselekmény bűntett, ha pedig fogház büntetést mér ki, a cselekmény vétség. Gyakran megtörténhetik tehát, hogy ugyanazon cselekmény, a súlyosító vagy enyhítő körülményekhez képest, majd bűntetté, majd vétséggé fog nyilváníttatni. A javaslat, mint már emiitettük, e tekintetben lényegesen eltér a német büntető törvénykönyv s átalában az újabb büntető törvények álláspontjától, melyek egyszer mindenkorra a büntetendő cselekmények minősítését objektív, vagyis minden esetben változatlan ismérvek szerint állapítják meg. Az úgynevezett correctionalisatio ezen rendszere Belgiumban tudvalevőleg jónak bizonyult, s oly országokban, hol esküdtszékek vannak, jelentékenyen közrehat arra, miszerint az esküdtszékek illetékessége a túlterheltetéstöl megmentessék és az esküdtek túlságos igénybevétele eltörültessék. A javaslat továbbá, a tényállás tekintetében nem tesz különbséget a sajtó által, vagy másként elkövetett büntettek és vétségek közt. E különbségtételt joggal utasítja vissza a javaslat, mert azon elvből indul ki, hogy az eszköz különfélesége nem változtathatja meg a bűntett minőségét. (L. a javas. ind. I. 20. 1. Ezen kívül ugyanott a sajtó iránt mélv tiszteletet tanúsító fejtegetéseket.) III. Minden büntető törvénykönyvben a legfontosabb helyet foglalja el a büntetési rendszer. Az utóbbira nézve az a döntő, hogy a büntetés czélját illetőleg mily álláspontra helyezkedik a törvényhozó. Megelőzés, elrettentés, a megingatott j o g é r z e t h e 1 y r e á 11 i t á s a , a bűnös javítása, mindezek tagadhatatlanul czéljai a büntetésnek; csakhogy teljesen ki nem merítik a büntetés lényegét, de
