Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A kötelmi jog általános elmélete az ausztriai jog szempontjából, tekintettel a római jogra s ujabb törvényhozásokra. [könyvismertetés]

59 követelménynyel homlokegyenest ellenkezik, sót a gyakorlati élet kívánalmainak sem felel meg". Ily helyzetben örvendve fogadhatná szerző munkáját a magyar jogás/közönség, különösen annak a nehéz gyakorlati élettel foglalkozó töredéke, még az esetben is, ha igaz volna, mit egyik birálója vagy inkább csak ismertetője hozott fel ellene vádul nagy napi lapjaink egyikének hasábjain, hogy az t. i. csak az elavult osztrák jog magyarázatával foglalkozik, s azért rövid idő múlva kizárólag jogtörténeti tanulmány értékével birand. De eme vád teljesen alaptalan is. Mert szerző munkája többet, sőt talán egészen mást ad, mint mit és mennyit ennek czíme igér. Nem állunk e munkánál szemben az osztrák polgári törvénykönyv szabványainak egyszerű magyarázatával s legfelebb ezeknek más tételes törvénykönyvek és a római jog rendelkezéseivel való száraz összehasonlításával. Nem vásári munka ez, s a fejtegetéseknek sem kiindulási pontját, sem alapját nem képezi az osztrák polgári törvénykönyv. Ónálló, jogbölcsészeti érvelés nyomán tisztázza és határozza meg szerzőnk a kötelmi jog alapfogalmait és vezeti le ezekből a hozandó magyar törvény szempontjából figyelembe veendő követelményeket. Önállóan alkotja e szerint a kötelmi jog át alán os elméletét, lépésről-lépésre haladva és soha sem érve be gondolatai végeredményének száraz közlésével, hanem mindig közölve — néha talán olv túlhosszadalmasan is, mint ezt csak sajátos viszonyaink menthetik — az okoskodás azon lánczolatát, melynek fonalán megállapodáshoz jutott, — és csak midőn kidomborította a fogalmat, a tant, melyet ö tart helyesnek: csak akkor hasonlítja azzal össze itészetileg az osztrák polgári törvénykönyvnek vonatkozó szabványait, de úgy, mint teszi ezt a római jog, porosz Landrccht, a codc Napóleon, a szász és zürichi magánjogi törvénykönyvek, a bajor, hesseni és ügynevezett drezdai javaslatok ide szolgáló részeivel, vagy Dr. Weimann Fülöpnek a kötelmi viszonyokat szabályozó magyar törvénytervezetével, vagy végre a kötelmi joggal foglalkozott más, különösen a német szaktudósoknak az övétől elütő megállapodáshoz és nézethez vezetett fejtegetéseikkel. Az álláspontot, melyet e közben szerzőnk, szemben az osztrák po'gári törvénykönyvvel elfoglal, maga jelzi legjobban midőn munkája 39-ik lapján a 12-ik jegyzetben ezeker mondja : „bármely törvénykönyvnek puszta fogalomhatározási szabványait a tudomány és kritika követelményeihez képest kiigazítani nemcsak lehet, de kell is, s egyedül annak rendelkező szabványaitól nem szabad az alkalmazásnál eltérni; noha azért a tudományos kritika még ezekkel szemben sem rekeszthető ki, a mi a tudomány befolyása tekintetében