Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)
1877/7 / 1. szám - A kötelmi jog általános elmélete az ausztriai jog szempontjából, tekintettel a római jogra s ujabb törvényhozásokra. [könyvismertetés]
57 szerzőnk ama hitének is kifejezést adhatni vél, hogy törvényszéki gyakorlatunk már is meglelte eme nehéz kórtünetek közt a kellő mentőszert; mondván a „Bevezetés" ugyanazon lapjain : A „bíróságaink ítéleteiben jelentkező szokásjognak elvei legnagyobb részt, sőt majdnem k i r e k e s z t ö 1 e g, az ausztriai polgári törvénykönyvnek kötelmekre vonatkozó szabványaiból meritvék, mint erről bíróságainknak kötelmi viszonyokban hozott ítéleteire, s azok indokolásaira vetett futó pillantással is meggyőződhetni", minek indokát szerzőnk abban leli: „hogy az ausztriai polgári törvénykönyv, a maga egészében, nálunk majdnem nyolez éven át alaki érvénynyel is bírván, annak elveivel gyakorlati téren működő jogászaink, jelesül bíráink és ügyvédeink, nem csak teljesen megismerkedtek, hanem azokat m agokbais szívták, s annak felfogását — ugyszólva — egészen elsajátították. — — — Ekkép magánjogrendszerünk tátongó hézagát, a kitatarozás szükségének ellenállhatlan érzetétől indíttatva, betölté maga a gyakorlat, be a gyakorlati kényszerűség úgy, a hosy legkönnyebben tudta, t. i. az ausztriai polgári törvénykönyv ezen részének, legalább anyagilag, érvényben fentartása s a nemzeti jogélettel összeköttetésbe hozása és azzal való assimilálása által". E tekintetben hitem ellenkező a szerzőével. Figyelemmel kisérem én is ügyvédeink működését és bíróságaink Ítéleteit. De észleleteim nem tanúsítják, hogy jogászaink túlnyomóan nagy többsége az osztrák polgári törvénykönyv szabványaival teljesen megismerkedett, azt magába szivta s annak felfogását egészen elsajátította, sőt érvényben fentartotta volna. Ellenkezőleg, ha nem tagadhatni is, hogy jogászainknak az osztrák polg. törvénykönyvet kellene legjobban ismerni: épen gyakorlati téren működő jogászaink tevékenységének termékeiből vezetem le azon meggyőződésemet, hogy nálunk igen gyakran ugyan az osztrák polg. törvénykönyv, de mellette a szász és zü:ichi codex és talán a franczia code is szerepelnek — még pedig tarka változatban — segédjogként; másrészt pedig a kötelmi jogra vonatkozó egész bölcseségünk nem ritkán s nem keveseknél azon egyetlen, borura-derüre alkalmazott axiómában összpontosul, hogy senki másnak kárával nem gazdagodnánk, miből keletkeznek aztán azon salamoni Ítéletek, melyeket fiatalabb jogásznemzedékünk egyik legszellemdúsabb tagja a következő paraphrasisban örökített meg, hogy a késő utódok a kőkor itt-ott kiásott maradványai mellett s azok méltó vetélytársaként ezeket is csodálhassák : — „A kötbér nem jár, mert nem jár!" Nem szükséges, hogy valaki szerelmes legyen az osztrák polgári törvénykönyvbe, sőt bátran oszthatja szerzőnknek azon nézetét, hogy (7- 1.) „az osztrák polgári törvénykönyv, ma már több vonatkozásban mutatkozó elavultságánál, a tudomány s a kor kívánalmai mögött messze elmaradottságánál fogva, lényeges átdolgozás nélkül" nem alkalmazható : hogy mégis felkiálthasson meggyőződése teljéből: Bár lenne igaz e tekintetben is, mit a szerző mond! Legalább tájékozva volna
