Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A kötelmi jog általános elmélete az ausztriai jog szempontjából, tekintettel a római jogra s ujabb törvényhozásokra. [könyvismertetés]

56 rendelkező világforgalom nem állapodik meg tiszteletteljesen bármely eszményi határvonalok előtt, s hogy annak simitó és egyenlítő tevékenysége s hatalma a nemzetek, népek, országok és birodalmak érdekei, szükségletei és jognézetei közt már is oly egyöntetűséget és egyetemlegességet hozott létre, melyet csak az tagadhat meg öntudatosan, ki saját kárán is bir örvendeni. Meggyőzödhetik végre arról is, hogy eme forgalom nem csak hasonnemü alanyi jogokat és kötelezettségeket idéz elő mindenütt, hova elhatol, hanem szabályozása végett sajátlagos tárgyilagos jogot is alkotott önmagának, melynek, fővonásaiban, minden népnél, minden országban érvényt vagy már szerzett vagy fog bizonyosan szerezni, ha lehetett, az illető törvényhozó hatalom szentesítésével, de — ha kell — ama hatalom hozzájárulása nélkül, sőt ellenére is. A világforgalom joga, a szó legteljesebb értelmében, nemzetközi jellegű s e jog a kötelmi jog. Azonban épen azért, mert ezt a magyar jogász is tudja, érzi és láthatja mindennap: kell szomorodottan elfordulnia a helyzettől,melyet e tekintetben, jelenleg még nálunk a magyar törvényhozás meddősége és mostoha gondozása egyrészt, másrészt a legkülönnemübb iskolákból és foglalkozásoktól a zöld asztalhoz került elemek jóakaratára bizott törvénykezésünknek nem mindig szeretetre méltó zavara teremtett. Találóan ecseteli eme helyzetet s indokait szerzőnk idézett munkájának „Bevezetésiében, az 5. és 6-ik lapon: „E téren" — úgymond — „saját hazai törvényeink állása sem a tudomány igényeinek, sem pedig a gyakorlati élet követelményeinek és a forgalom kívánalmainak nem felel meg. Azok e tekintetben, egy-két, sokszor még hamisan felfogott vagy ferdén is értelmezett alapelv kivételével, — ugy szólva — teljesen elavultak és alkalmazhatlanok, s mellette még felette hiányosak és hézagosak is, minthogy azokban a kötelmi viszonyok épen leggyakoribb, egyszersmind legfontosabb fajára, jelesül a szerződési kötelmekre vonatkozólag, részletes s csak félig-meddig is kimerítő szabályozást egyáltalán nem találunk; egyedül az „obligationes ex delicto" némely esetei vannak bennök részletesebben, de szintén tökéletesen elavult szempontból szabályozva. Ekként bíróságaink, egyéb hazai jogforrásainkban irányadó zsinórmértéket hasztalanul keresvén, eljárásukban főleg, sőt csaknem kizárólag, a birói Ítéletek útján nyilvánuló s megállapodó szokásjog nagyrészt ingatag talajára utalvák". És alább: „Eme sajátszerű s feltűnő jelenség pedig ama körülményekben leli magyarázatát, hogy midőn 18<'>l-ik évben az ausztriai polgári törvénykönyv, a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatos részeinek kivételével, hatályon kivül léptettetett, s annak helyébe a régi magyar magánjog némi módosításokkal visszahelyeztetett, nem csak ez utóbbiban nem foglaltatott a kötelmi jognak — a már fent érintett kivételektől eltekintve — csak némileg is kielégitö s alkalmazható szabályozása, hanem az országbírói értekezlet is elmulasztá, a jogéletünkben ezen irányban mutatkozó űrnek betöltéséről, a kötelmi viszonyok szabályzatának kiJolgozásával gondoskodni". Idéztem e szavakat, mert ennyiben teljesen egyetértek szerzőnkkel. Ellenben kevésbé kielégítőnek tartom azt, midőn