Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában

44 rendelet a perújítást. Eltérnek e szabályok úgy az eddigi váltóeljárásnak, mint a perrendtartásnak intézkedéseitől. Az 1840: XV. t. cz. II. része szerint a perújítás neve alatt azon jogorvoslat is szerepelt, melyet a rendelet igazolásnak nevez el. A mostani váltóeljárás szerint a perújítás kivételes, csak jogérvényre emelkedett végitélet ellen használható perorvoslat, s igy megfelel a közönséges perrendtartás által alkotott fogalomnak. De csak a külső határokra nézve egyezik meg a váltóeljárás perújítása a perrendtartáséval, béltartalmára attól lényegileg különbözik. A váltóeljárásban perújításnak csak oly bizonyíték alapján van helye, mely akár magában véve, akár az alapperben előadott tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatban, lényegileg a per tárgyára vonatkozik, ha kimutattatik, hogy az új bizonyíték az alapperben nem használtathatott. (54. §.) A perrendtartásnak megfelelő rendelkezése csak annyit kiván, hogy az újító fél a bizonyítékot az anyaperben nem használta. Ettől azonban el kellett térni már csak azért is, mert maga a perrendtartás is megkívánja, hogy minden bizonyíték az illető helyen közlendő vagy felhozandó (156. §.), s igy a fél köteles az anyaperben minden használható bizonyítékát alkalmazni. Ha ezt nem teszi, nincs ok, mely miatt a jogbiztonság veszélyeztetése mellett megengedtessék szeszélyeinek vagy számításának kielégítése végett a pert megújítani oly bizonyíték alapján, melyet az anyaperben is használhatott. Ily kíméletet nem érdemel meg azon fél, ki bizonyítékának elhallgatása által az anyaperben tudva tévútra vezette vagy engedte vezettetni a bíróságot. A rendelet magyarázza továbbá a perrendtartás 317. §-ának a) pontját, mely szerint: „az esküvel eldöntött perre, vagy egyes kérdésekre nézve, kivévén, ha az eskü hamisnak bizonyul be" perújításnak nincs helye. Kétségtelen, hogy ezen rendelkezés úgy értelmezendő, miszerint ily perekben csak akkor nincs helye a perújításnak a hamisságnak előzetes beigazolása nélkül, ha azon tény valósága, mely az eskü által bizonyittatott, az újított perben kétségbe vonatik. Ezt csak akkor lehet megengedni, ha előbb az eskü hamisnak bizonyittatott be. De előfordulhat akárhányszor, hogy az anyaperben vesztes fél oly körülményt tudna az újított perben igazolni, mely a pernek más eldöntését vonná maga után, bár az esküvel bizonyított tény való is. Ily esetben tőle azt kívánni, hogy igazolja be az eskünek hamisságát, nem csak semmivel sem indokolható boszantás, sőt gyakran nem is teljesíthető követelmény, mert az eskü nem hamis és ö maga is az ez által bizonyított tényt igaznak ismeri el. És mégis a gyakorlat igy magvarázta a perrendtartás 317. §-ának fentidézett a) pontját, bár ily magyarázatra semmi kényszerítő, de még arra utaló indok sincs. É helytelen magyarázattal szemben a rendelet szerint csak az