Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában

38 ezt nálunk az anyagi törvény határozza meg (váltótörvény 92., 93., 94. §§.), azért a rendelet e tárgyban intézkedéseket nem tehetett. A váltótörvény által a váltóperekben kizárt kifogások azonban nem oly számosak, hogy ezen körülmény egy magában már elégséges lett volna a váltóperek gyors lebonyolításának biztosítására. Azért a rendeletben ki kellett mondani, hogy megszoríttatik azon bizonyítási eszköz használata, melynél az Írásbeli eljárás mellett a bejelentés és a bizonyíték előállítása nem eshetik ugyanazon időpontba, melynél tehát a per huza-vonására számos és könnyű alkalom nyílik. Ezen eszköz: a tanúk. Felesleges felsorolni, mennyi visszaélésre ad alkalmat a tanúbizonyitás, mennyire akadályozhatja a kihallgatás a per végleges befejezését akkor is, ha nem a per huzavonása végett történik a hivatkozás a tanúkra. A rendelet tehát váltóperben az alperesi kifogásokat csak akkor engedi meg tanúk által bizonyittatni, ha a tanú a bíróság székhelyén van, vagy ha az ily bizonyítékot ajánló fél, a máshol lakó tanút legfelebb tizenötöd napra kitűzendő határnapon az eljáró bíróság elé állítja (28. §.) E megszorítás csak alperest éri. A tanubizonyitásnak ezen megszorítása egész terjedelmében csak a váltóperekre nézve áll (rend. 5. §. 1. pont), egyéb a váltóeljárásra tartozó ügyekben ez a rendelet szövegezése szerint nem bir érvénynyel. E megszorítás egyrészt ugyan garantia a váltóperek gyors elintézése iránt; de másrészt a kifogások és bizonyítási eszközök megszorítása könnyen az anyagi igazság kiderítését is veszélyeztetheti, illetve azt eredményezheti, hogy a per, ha a rendes bizonyítási eszközök használtathattak volna, másként döntetik el. Igazságtalanságok elkerülése végett a német államok perrendtartásaiban dívik az utalás „ad separatum", azaz a bíró a felhozott kifogásokat és azon hivatkozott bizonyítási eszközöket, melyek nem ,,in continenti liquid" bizonyítékot szolgáltatnak a jegyzőkönyvben ugyan röviden megemlíti, de tekintet nélkül ezekre ítéletet hoz; egyszersmind pedig külön határozatban intézkedik, hogy a per tovább vitessék, midőn is mindennemű kifogások és bizonyítási eszközök sikerrel használhatók. Ezen eljárás behozatala nálunk tanácsosnak nem látszott, mert hozzá hasonló eddig nem létezett, s attól kellett tartani, hogy csak nehezen fog meghonosodni jogéletünkben. Az sem látszott keresztülvihetönek 9 hogy a tanubizonyitás a váltóeljárásból egészen számüzettessék és a váltóeljárásban a tanubizonyitás megszorítása miatt pervesztes fél kénytelen legyen jogainak érvényesítése végett köztörvényi útra menni; mert a közönséges perben a váltó már nem mint ilyen, hanem csak a benne rejlő jogezim alapján érvényesíthető. Nem volt tehát egyéb hátra, mint a tanubizonyitást, melyet a per huzavona-