Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában

30 sának megakadályozása végett a rendelet rendszerint kizár, akkor megengedni, mikor már tartani nem kell attól, hogy a kötelezett fél a felperesi igények kielégítésének nehezítése végett húzza halasztja a pert. Ez a perújítás alkalmával vélelmezhető, midőn a jogosított fél, ha az anyaperben nyertes volt, már teljes kielégítést szerezhetett magának. A perújításnál az anyagi váltótörvény nyerhet alkalmazást, a per huzavonásától tartani nem kell, és az anyagi igazságnak megfelelő jogállapot, ha az anyaperben hozott ítélet ennek kifejezést nem adna, még helyreállítható. Ezért a rendelet a tanuk általi bizonyítást az újított perekben megengedi. (54. §. ut. p.). Nem csak a tanuk általi bizonyítás szenvedett a váltóperben változást, hanem az eddigi váltóeljárásunkban a föesküre nézve fenállott intézkedések átvételével a föeskü nem alkalmazható a váltóperekben ugy, mint a közönséges eljárás alá tartozó perekben. A föeskü a váltóperekben mint jus jurandum conventionale, mint egyessségi eskü kezeltetik, s ez által használata megszorittatik. De azért lényegileg mégis bizonyítási eskü maradt, mint azt a perújításnál az eskü hamisságára nézve felvett intézkedések mutatják. Föeskü általi bizonyításnak váltóperben csak a felek beleegyezésévei van helye. Kivétetik az okirat valódiságának bizonyítása, mely esetben a föeskü a perrendtartás szabályai szerint alkalmazandó (29. §.). A póteskünek használata azonban megszorítás nélkül van a váltóperekben is megengedve. Felfedező eskünek váltóeljárásban nincs helye. A föeskü általi bizonyítás a rendelet szövege szerint csak a váltó perekben, azaz a rendelet 5. §. 1. pontja alapján indítható perekben különbözik a perrendtartás által elöszabott bizonyítástól. Egyéb a váltóeljárásra tartozó perekben föcsküvel a perrendtartás szabályai szerint lehet bizonyítani. Felfedező eskünek a váltóeljárásban egyáltalában nincs helye. Az okiratok általi bizonyításra a váltóeljárás alá tartozó mindennemű perekben a perrendtartástól részben különböző intézkedések követendők, a mennyiben közös okirat előterjesztése a rendelet 27- §-a szerint az ellenfél beleegyezése nélkül el nem rendelhető. Okiratoknál rendszerint a bizonyítás felajánlásával a bizonyíték helyreállítható, azaz, midőn a bizonyító fél az okiratra hivatkozik, be is mutatja azt a bíróságnak. De ha ezt azon okból nem teheti, mert az okirat az ellenfélnek vagy egy harmadik személynek birtokában van, és ezek azt kiadni nem akarják, nem használhatja ezen okiratot mint bizonyítási eszközt, mert a biróság ellenfelének a közös okirat előterjesztését beleegyezése nélkül meg nem hagyhatja, harmadik személytől pedig azért nem követelhető az okirat kiadása, mert ez szavatossági per utján történnék, szavatosságnak pe4ig a váltóeljárásban egyáltalában nincs helye. —