Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában

35 törvénynek megfelelóleg módosíthatta. Mindegyik mellett és ellen felhozattak érvek. A perrendtartás elfogadása ellen szól intézkedéseinek hiányossága, nehézkessége, valamint azon körülmény is, hogy a perrendtartás úgyis haldoklófélben van, és nem sokára helyébe egy új fog lépni. Ellenben a perrendtartás elfogadása mellett harczolt azon körülmény, hogy Erdélyben az 1840: XV. t. cz. II. része érvényben nem volt, holott az 1868: LIV. t. cz. ott is alkalmaztatik; továbbá azon már fent emiitett az ujabb törvényhozásokban világosan kifejezésre jutott törekvés: minden peres ügyre nézve lehetőleg egy eljárást megállapítani; végre azon tekintet, hogy a perrendtartásnak sokat panaszolt czélszerütlensége és hiányossága nem annyira az ott lerakott intézkedések ferdeségében, mint inkább az ott használt kifejezések hatáiozatlanságán és azon alapszik, hogy sok szükséges intézkedés hiányzik. A perrendtartás elfogadása által tehát Magyarország azon részében, hol az országbírói értekezlet megállapításai érvénynyel bírnak, valamint Erdélyben is a váltóügyekre nézve oly eljárás lépne életbe, melynek kiindulási alapja egy itt is, ott is már számos éven keresztül hatályban, gyakorlatban levő perrendtartás, melyet úgy a bíróságok, mint a jogsegélyt kereső közönség ismer, melynek alapján már a kirívóbb bajokat orvosolt judicatura fejlődött ki. Megfelelő lenne a perrendtartás elfogadása a már többször említett általános eljárást igénylő áramlatnak ; végre a gyakorlat által kimutatott hiányokat könnyen lehetne pótolni, a homályos kifejezéseket világosakkal, a czélszerűtlen intézkedéseket a czélszerükkel helyettesíteni, és a váltóeljárásban szükséges változásokat könnyen lehetne eszközölni. Ennek még azon előnye is lenne, hogy az ekkép a perrendtartáson tett javításokét hatnának a közönséges eljárásra is, s itt is jótékonybefolyást gyakorolnának. A rendelet alapjául a polgári perrendtartás (1868: LIV. t. cz.) vétetett. (2. §.) Szabály gyanánt tehát ennek intézkedései követendók a váltóeljárásban is; eltérésnek ezektől csak ott van helye, hol a rendelet ezt különös intézkedés felvétele által előszabta. A rendelet intézkedései azonban a fiumei törvényszék területére és a polgárosított határőrvidékre, hol a perrendtartás érvénynyel nem bir, nem lettek kiterjesztve; mert ezen területekre nézve nem forognak fen azon indokok, melyek a perrendtartás elfogadását Magyarország egyéb részeire nézve kívánatossá tették. (3. §.) II. A birói szervezet a rendelet által változást nem szenvedhetett, azért a kereskedelmi ülnökök intézménye kifejezetten is fentartva lett a váltóeljárásban. Mindamellett szükségesnek látszott világosan kimondani, mely határozatok hozatalánál kell kereskedelmi ülnöknek befolynia, mert az eddigi 3»