Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Bíráló megjegyzések fizetésképtelen adósok hitelezőinek kielégítéséről készítettt törvénytervezethez

32 szerint (M. I. VI. k. 331). 1.) „az eskünek megtagadása nem volna egyéb, mint a bizonyítéknak megtagadása; a kinek pedig bizonyítéka nincs, annak adott esetben joga sincs." Végeredményben tehát — ugy mond szerző — az állana elő, hogy majd a támadók támadó joga, majd pedig a támadottak védelmezése bizonyíték hiányában illusoriussá válnék, mi pedig nem kívánatos. Azt, hogy annak, kinek bizonyítéka nincs, adott esetben joga sem lenne, szerző sem vehette szó szerint; azt pedig épen nem látom át, hogy miért volna a bizonyítékok szabad méltatása mellett, mit a tervezet is elfogad, az eskü megtagadása egyértelmű a bizonyíték megtagadásával. Ily apodicticus állitásnak jogosultsága csak akkor lenne, ha támadó perben a bizonyítás egyáltalán kizáratnék, mit pedig senki sem óhajt. A feladatát helyesen felfogó bíró eskü alkalmazása nélkül is mindig elegendő támpontot fog találni a való igazságot megtalálni, mennyire az emberi gyarlóság mellett a való igazság egyáltalán feltalálható. Attól tartok, hogy az eskü általi bizonyítás mellett támadó perekben is az fog történni, mivel polgári pereinkben a jó igazságszolgáltatás rovására ma is és minduntalan találkozunk. A felek, illetve ügyvédjeik igyekezni fognak a per kimenetelét az eskü élére állítani; a bíró pedig néha aggodalomból, túlságos scrupulositásból, néha pedig csupa kényelemből nem igen fog habozni az ügy eredményét a peres felek egyikének lelkiismeretére bizni. Ez által támadó perekben is a sterotyp eskü-kinálás és visszakinálás állapotához jutunk. Igazságügyi statistikánk hiányossága mellett nem tudom, hogy számszerint hány érdemleges Ítélettel befejezett perben Ítéltetik meg nálunk átlagosan az eskünek egyik vagy másik neme. De azt hiszem, a gyakorlat terén működők részéről nem fogok ellenmodásra találni, ha azt állítom, hogy az érdemleg elitélt perek legalább GO—70% a eskü által fejeztetik be. Ez idézte aztán nálunk is a felekben azon általános hiedelmet elő, hogy a pert mindig az nyeri meg, kinek a bíró esküt ítél. Hogy ily állapotnak előidézése támadó perekben legkevésbbé lehet kívánatos, bővebb bizonyítást alig látszik igényelni. IX. Végül még csak egy körülményre akarok utalni, mely e téren az eddigi törvényalkotások és a javaslat figyelmét is kikerülte. A támadó jogot adó törvényalkotások „hitelezőről" és „adósról" beszélnek; kereskedő és nem kereskedő adósok között tehát különbséget nem tesznek, következve a támadás joga, terjedelme és hatálya tekintetében ugyanazon szabályok szolgálnak irányadásul akár kereskedő, akár pedig nem kereskedő adósról van szó. Sőt az előttünk fekvő tervezet az által, hogy bérbeadó, bérlő avagy haszonbérlő fizetésképtelenségét, úgy az