Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Bíráló megjegyzések fizetésképtelen adósok hitelezőinek kielégítéséről készítettt törvénytervezethez

24 helyesebbnek tartom régi csődtörvényünk megszokott analóg szövegezését: „ha az adós megszökik vagy elrejtőzik és ezen cselekvésének más oka nem v a 1 ó s z i n ü" (1840 : XXII. 10. §. a).). A hitelező eleget tett, ha bebizonyítja, hogy adósa elszökött vagy elrejtőzött és e mellett valószínűvé teszi, hogy e cselekvésének oka vagyoni viszonyaiban rejlik. A hitelezőt annak bizonyít ás ára szorítani, hogy adósa szökésének biztos oka vagyoni viszonyai zilált voltában keresendő, annyit tenne, mint e pont rendelkezését és az ahoz kötött törvényes következményt illusoriussá tenni. Azt, hogy X. Y. megszökött, rendszerint képesek vagyunk rendőri, helyhatósági és egyéb bizonyítékokkal igazolni, de magának a szökésnek okai bizonyítást nem, csak többé-kevésbé valószínűvé tételt engednek. II. A tervezet G. §-a értelmében megtámadható az adósnak azon adósa, ki a 3. §. szerinti fizetésképtelenség beálltát tudva, az adósnak készpénzben vagy értékpapírokban végrehajtási eljáráson kivül fizetést teljesített. A tervezet tehát, habár azt elég praecise ki nem fejezi, ellenkezőleg az osztrák javaslat 7. §. 2-ik kikezdésével, az adós javára teljesített fizetéseket csupán az adós ellen elrendelt csőd esetére szorítja, következve azt csődön kivül kizárja. Ebbeli intézkedésénél a tervezet előtt kétségtelenül annak meggondolása lebegett, hogy ha a hitelezőnek érdekében van, az adós részére teljesített fizetést megtámadni, módjában van adósa ellen a csődület megnyitását szorgalmazni. Ámde ha szerzőt csakugyan ezen gondolat vezérelte, akkor következetesen a csődön kívüli támadást egyátalán mellőznie kellett volna, mert a mi ezen concret esetre nézve áll, áll a csődön kivüli támadás egyéb eseteire nézve is. A tervezet azonban elismeri, hogy a hitelezőnek nem csak csőd esetében, hanem azon kivül is adandó támadó jog, ha a gyakorlati élet követelményeit teljesen szem elől nem akarjuk téveszteni. A csödbeli és csődön kivüli támadás terjedelme controvers kérdés, melynek fejtegetése annál kevésbé lehet hivatásom, mert az magában a tervezet indokolásában beható értekezés tárgyát képezi. De bármily finom határvonal huzasséki s a csödbeli és csődön kivüli támadás terjedelme között, nem vagyok képes alapos okot találni, hogy miért szorittassék az adós részére teljesített fizetés megtámadhatósága — a támadás egyéb feltételeinek fenforgása mellett — egyedül a csődület esetére. Gyakorlatilag nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy a támadni készülő hitelező az eredményt ígérő támadó per költségeit szívesen áldozná, mig a csődület megnyitásával járó költségektől és fáradtságtól már csak azért is visszaretten, mert az reá nézve már azért sem igér kedvező eredményt, minthogy a csödbeli támadás esetében követelése előreláthatólag vajmi csekély arányban fog a