Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Miből áll az ügymenet (actus) a közvégrendeletek fölvételénél?

501 rendeleteknél is az olvasni és írni tudó felek, mellőzhetik a tanuk jelenlétét a felolvasásnál, de ily esetben ki kell jelenteni a félnek a tanuk együttes jelenlétében, hogy az okirat előtte felolvastatott vagy hogy azt maga olvasta; ha tehát az ügymenet kiegészítő részét képezné a fél akaratának a közjegyző előtti személyes kijelentése, miként lehetne tökéletes és teljes „ügymenetet" képzelni, a tanuknak a felolvasásnál lett mellőzése eseteiben ? Mert a törvény a közjegyzőt közhitelességgel ruházván fel, a közokiratok felvételénél működésének és közbejövetelének két tanúnak bizonyító erőt tulajdonit, miből következik: hogy akkor, a midőn a fél a közjegyző előtt személyesen jelenti ki végakaratát, annyi, mintha azt két tanú előtt tenne. .Mert a közvégrendeletek és másnemű közokiratok feltétele között az „ügymenet" fogalmában és meghatározásában különbség nincsen, csupán a formalitások tekintetében van azon különbség: 1. hogy végakaratát a fél személyesen kell hogy kijelentse a közjegyző előtt, mig másnemű okiratoknál a fél a közjegyzőt más által is felkéretheti az okirat szövegezésére és csak a kész okiratot jön aláírni, vagy épen meghatalmazott által iratja azt alá, a különbség tehát hogy végrendelkezés esetében a fél akarata csak személyesen jelenthető ki; 2. hogy a végrendeletek felolvasásánál és aláírásánál, mely szerintem az „ügymenetet" képezi, a két tanú folyton és együttesen legyen jelen; mig másnemű okiratoknál vagy épen nem szükséges a tanú, vagy nem rendeltetik az együttes és folytonos jelentés. Mert a 83. §. megengedi, hogy a fél által készen hozott végrendelet közokirat minőségével ruháztassák fel, ily esetben tehát a végakarat minőségének a fél általi kijelentése nem is rendeltetik, csupán azt kell kijelenteni, hogy az átadott kész végrendelet az ö akaratát foglalja magában. Pedig ezen §. c) pontjában is „ügymenetnek" tekintetik ezen eljárás. Végre mert a 75. §. a vak, süket és néma felekkel való okiratok felvételénél szinte az „ügymenet" egész folyama alatt két tanú jelenlétét rendeli, de itt az akaratnak előleges kijelentéséről a törvény nem rendelkezik és mégis „ügymenetnek" nevezi azon cselekményt, a mely a következő 7G. §-ban foglaltatik, hogy t. i. az olvasni tudó süket maga olvassa a kész okiratot és kijelentse, hogy az akaratával megegyező; ezen actus egészen azonos azzal: a midőn a nem süket fél előtt a közjegyző olvassa fel az okiratot és a fél kijelenti, hogy az akaratával megegyező, nem szükséges tehát, hogy a felolvasott okirat tartalmát a fél is a tanuk előtt ismételve egészen elmondja. Ezen két szakasz is eléggé kitünteti az „ügymenet" miből állását vagyis: hogy az „ügymenet* alatt a törvény p£ ok irat felolvasásának a fél általi helybenhagyásának és aláírásának cselekményét érti. MAGYAR IGAZSÁGÜGY 1877 VIII. 6. 34