Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Miből áll az ügymenet (actus) a közvégrendeletek fölvételénél?

500 Egy másik esetben a fél — ki különben teljes egészségnek örvend — magához kéreti a közjegyzőt, értekezik vele, pár napig gondolkozik, azután megbízza a szövegezéssel, a szövegezés elkészültével a fél rajta módosításokat tesz és a közjegyző, ahoz képest a szövegezést újból összeállítja, ekkor ismét közli a féllel, s akkor esetleg újabb módositás és kiegészítés után a fél megállapodása végre bekövetkezik ; az okirat tisztára íratván, a meghatározott időben az actus ismét a fél lakásán, de már ekkor tanuk jelenlétében végrehaitátik. Egy harmadik esetben súlyos beteghez hivatik a közjegyző, ott megérkezve, utasítja a környezetet két tanú felkérésére, míg a tanuk megjelennek, a beteg elmondja akaratát a közjegyzőnek, s ez a szövegezéshez is hozzá fogván, annak elkészültével az actus legott végrehajtatik a tanuk jelenlétében. Az elmodott esetekben létrejött végrendeletek az emiitett első bírósági ítélet indokaiban a végrendeleti ügymenetről kifejezett felfogás és értelmezés szerint mind megsemmisithetök volnának ; azonban az élet tényleges gyakorlata és annak megmásíthatatlan követelményei azon felfogás és értelmezés helyességét és alaposságát teljesen kizárják. Én tehát a tulajdonképeni ügymenet fogalmát, melynek folyama alatt a 83. §. b) pontja két ügyleti tanú folytonos és együttes jelenlétét rendeli a végrendelkező már írásban foglalt akaratának a tanuk együttes és folytonos jelenlétébeni ünnepélyes felolvasásában, szükség esetén megértelmezésében, a fél által való helybenhagyás kijelentésében és az okirat aláírásában teljesen és tökéletesen végrehajtottnak tartom ; mihez képest szerintem az „ügymenet" az okiratnak a tanuk együttes és folytonos jelntésében a fél helybenhagyásának kijelentéséből és az okirat aláírásából áll. A törvény rendeleteiből sem meríthető az „iigymenet'-nek a bíróság indokolása szerinti értelmezése, hanem nézetem szerint az „ügymenet" lefolyása a törvénynél fogva is azon momentumokból áll, a melyeket fenébb jelzém mert : A 82. §. a) és b) pontja két külön Önálló momentumot tárgyaz : 1. hogy a fél a közjegyző előtt személyesen jelentse ki akaratát; 2. hogy az ügymenet folyama alatt két tanú együttesen és folyton jelen legyen. Az első vagyis az «) pontban foglalt követelmény az ügymenetnek — (az actusnak) nem része — az a tulajdonképeni ügymenetet megelőző cselekmény. Hogy e nézetem alapos, kitűnik a törvény azon dispositiojából, hogy a közjegyző előtti végakaratkijelentés és az ügymenet folyama alatt a tanuk jelenléte két külön önálló pontban követeltetik, e két pont ily elkülönítésének semmi ratiója sem volna, ha a bíróság értelmezése szerint az ügymenet a fél akaratának a közjegyző előtti személyes kijelentésével kezdődnék; mert a 74. §. általában az okiratok felvételénél a tanuknak jelenlétét csak azon időpontra rendeli, midőn az okirat felolvastatik és aláiratik. Mert továbbá valamint a 74. §. második bekezdésének tartalma szerint általában a közokiratoknál, ugy az 1876. évi 16. t.-cz. 5. §-a szerint a vég-