Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Miből áll az ügymenet (actus) a közvégrendeletek fölvételénél?

499 A fél végrendeletet vétetett fel, s e végre a közjegyzőt lakására kérette, hol előzőleg vele értekezvén és akaratát előtte személyesen kijelentvén, megbízta, hogy kijelentett akaratát közvégrendeletbe foglalja. A közjegyző annak kijelentése mellett, hogy délután eljövend a szerkezettel s hogy akkorára két tisztességes tanút hívjanak meg oda, a megbizást elvállalta. A kitűzött órában a végrendelet szerkezetével a közjegyző a fél lakásán megjelent és az ott már jelen volt két tanú jelenlétében a szövegezett végrendeletet a félnek felolvasta, pontról-pontra megmagyarázta, a fél minden pontra kijelentette: „ugv van," „jól van" és ezzel a végrendelet a törvénynek megfelelő módon aláiratott. A végrendelkező meghalt. Az örökösödésből kitagadott házastárs megtámadta a végrendeletet a következő okokból : 1. A tanuk az ügymenet egész folyama alatt nem voltak jelen, mert akkor, a midőn a fél a közjegyzővel értekezett és akaratát kijelentette, a tanuk jelen nem voltak. 2. Az egyik alkalmazott tanú a 72. §. b) pontja értelmében ügyleti tanú nem lehetett. Ez utóbbi indokot nem teszem értekezésem tárgyává, az kiválólag az illető védő ügyvéd feladata a perben; én csak az „ügym cnet" (az actus) gyakorlati és törvényes értelmezésére szoritkozom. Az első bíróság a kérdéses közvégrendeletet megsemmisítette. Indokainak fő súlyát arra fektette, hogy akkor a midőn a végrendelkező tél a közjegyző előtt végakaratát személyesen jelentette ki, a tanuk nem voltak jelen és igy a végrendeleti mívelet folyama alatt a tanuk folyton jelen nem lévén nem tartatott meg az ls74. 35. t.-cz. 82. §-nak b) pontja. Ezen ítélet nem jogérvényes, a felsőbb bíróságok ítélkezése alatt áll, de az indokolásban kifezett felfogás vagyis az „ügymenet" ily értelmezése a felsőbb bíróságok eldöntése előtt is annyira fontosnak tűnik fel, hogy halaszthatatlannak tartom ezen kérdést a jogász világ megbirálása alá bocsátani. Hogy az emiitett ítéletben az „ügymenet" fogalma felett kifejezett felfogás helyes vagy helytelen voltát megítélhessük és hogy a tulajdonképeni ügymenet kezdetének és befejezésének momentumait meghatározhassuk, szükséges illustrálnunk, hogy minő előzmények és körülmények között szokott a tényleges gyakorlatban a közvégrendelet létrejönni. Eljön a fél a közjegyző irodájába s előadja a közjegyzőnek négy szem között akaratát, a közjegyző meghallgatja a felet, esetleg megjegyzéseket tesz, hogy akarata törvénybe ütközik, végre megállapodik a fé', megállapodását kijelentvén, megbízza a közjegyzőt, hogy az okiratot készítse el. A meghatározott időben a fél megjelenik két tanú kíséretében és felolvastatja magának a kész végrendeleti szöveget, felolvasás után a jelenlévő tanuk előtt kijelenti, hogy helyesen van végrendelete feltéve, s hogy az akarata, és ezután az okirat aláiratik. A kérdés tehát ez esetben az, mikor kezdődött az „ügymenet" akkor-e ? a midőn a fél a közjegyzővel négy szem között értekezett, megállapodott és megállapodását kijelentette ? vagy akkor, a midőn megállapodása már formába lett Öntve és előtte és a tanuk előtt a szöveg felolvastatott ?