Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

406 A törvény mostani szövegezése szerint ugyanis : a gyámi ügyeket tárgyalhatják a községi elöljárók, a szolgabirák, a gyámszéki tagok és a közjegyzők a körülményekhez és a gyámhatósági közegek felfogásához képest; egy helyen ezek, más helyen amazok. A módositvány elfogadása esetén, ezenkívül lettek volna még az országban egyes olyan vidékek is, a hol kérelem folytán ministeri rendeletnél fogva, ideiglenesen csak közjegyzöktárgyalták volna a gyámi ügyeket és igy még jobban belejöttünk volna abba a bizonytalan szinvegyületü helvzetbe, a melybe a törvénynél fogva, a módositvány nélkül is, túleléggé benne leszünk, hasonlóan a végintézkedések tételének módozatára nézve a közjegyzői törvény és illetve az 1876-i évi 16. t.-cz. megalkotása előtt fönnállott chaoshoz, a melyre nézve el lehetett mondani: „a mennyi ház, annyi szokás." Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy az előbb érintett törvényjavaslat (az Örökség és hagyomány birtokba vételéről) épen ennek a gyümügy rendezéséről szóló törvénynek a mintájára van módosítva. Mintha csak elvül volna kitűzve, hogy a hagyatéki eljárásban egyáltalában ne legyen nyilt, világos, egyöntetű és szabatos törvényünk, s mintha csak a rendszertelenség szándékoltatnék rendszeresittetni. E javaslat mellett is, ha ugy marad, a mint van, hivatva lesz a hagyatéki ügyek elintézésére boldog és boldogtalan egyaránt a szerint, a mint az ország különböző részében ez vagy amaz a közeg, avagy egy és ugyanazon időben különböző állású és foglalkozású közegek veszik a kezükbe. Avagy mit szóljunk például a 108. §-hoz, mely szerint még a haláleseteket fölvevő közegek is hivatva lennének örökösi nyilatkozatok kivételére, és egyszersmind öröklési bizonyítvány iránti kérvények szerkesztésére ? Mit mondjunk továbbá a 104. §-hoz, melyben az mondatik, hogy az örökség és hagyomány elfogadását tárgyazó nyilatkozat közjegyzőileg avagy a község elöljárósága által hitelesített beadványban terjesztendő elő. Ha e szövegezés törvénynyé válik, senki sem tudhatja, hogy a közjegyzők degredáltattak-e községi jegyzőkké, avagy a többnyire Írástudatlan községi bíró és a félig tanult községi jegyző is közjegyzői minőségre avanciroztatott Ettől azonban eltekintve tényeket sorolhatunk föl, még pedig nagyobb1 népességű községekből levő esetekben, a hol nagyfontosságú szerződéseknél az egyik részről való aláírások, a községi biró és jegyző aláírásával s a község pecsétjével és hitelesítési záradékkal ellátva, hitelesítve voltak; s midőn a másik szerződő fél mégis közjegyzői hitelesítést kívánván, a hitelesítési jegyzőkönyv aláírandó lett volna, bebizonyult, hogy a felek, kiknek aláírása községileg hitelesítve volt, Írástudatlanok; s hogy nevüket oly idegen személy irta le, a ki mint néviró sem volt az okiraton megnevezve. Ha ilyen községi közegeknek közhitelesség tulajdoníttatik, akkor a közhitelesség eszméjéhez kötött általános bizalom, a jogrend nagy kárára irántunk is meg fog rendülni. A már emiitett 91. §. egyébiránt az első pontjában érintett „jelentékenyebb hagyatékok" tárgyalását illetőleg is olyan megszorító, a közjegyzőkre nézve kissebbitö intézkedést tartalmaz, a mely egyszersmind az ügyek gyorsabb elintézését is, különösen a 115., 136. és 126. §§-okra való hivatkozással tetemesen akadályozhatná. Szerény nézetünk szerint