Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)
1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]
497 untig elég volna e §-ban a 45., 125. és 151. §§-okra való hivatkozás. Mind a többi ott felhozott esetekben, már csak az ügyek gyorsabb elintézhetése czéljából is, az illető kir. közjegyzőnek kellene intézkedni, a ki közhitelessége mellett egyszersmind bírói képességgel biró levén, az itt felhozott dolgokat, valamint az ugyanazon 91. §. végpontja szerinti tanuhallgatásokat épen ugy foganatosíthatná, mint akármelyik biró. A kir. közjegyzői intézményt nem érintő egyéb tekintetben is volnának e módosított törvényjavaslatra nézve alapos észrevételeink. Azoknak fölsorolása azonban e jelentésünk keretébe nem tartozhatván, ezúttal mellőzzük s csakis egy-két megjegyzésre szorítkozunk. A 93. §. azon intézkedése, hogy a további eljárás csak az érdeklettek kérelmére történik, elvileg is szerfölött téves. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy kivált a korlátoltabb képzettségű nagykorú örökösök sohasem tesznek lépést az örökségnek jogilag való birtokbavétele iránt, mindaddig, mig erre kényszerülve nincsenek; sőt törvényes átadás nélkül megosztoznak, telekkönyvön kivül adnak-vesznek, cserélnek s az ebből származó nehézségek és bonyodalmak rendszerint csak akkor ütik föl magukat, midőn azután a hivatalból való beavatkozás esete áll elő. A mondott szövegezés tehát, ha megmaradna, azt eredményezné, hogy gyámhatósági befolyáson kivüli hagyatéki tárgyalás alig lenne ; és a mi még fontosabb azt eredményezné, hogy a telekkönyvi állapotok épen olyan rendetlenségben maradnának, mint most vannak, és hogy a kir. kincstár épen annyiszor veszítené el az öt megillető átruházási °/0-kat, mint elveszíti ma, midőn sok birtoktest kétszer háromszor változtatja tulajdonát, mig illeték egyszer fizettetik. A 9!>. §. szerint örökösödési bizonyítvány az örökhagyó halálától számított négy hó elteltelte előtt nem adathatnék ki. Mi e meghatározást fölöslegesnek és gyakori esetre nézve károsnak, veszélyesnek is tartjuk. Mert tapasztalataink szerint gyakran fordul elő eset, a hol az örökösöknek fontos vagyoni érdeke követeli, hogy intézkedéseiket mint törvényesen elismert örökösök és illetve mint tulajdonosok tehessék, s a hol Örökösödési bizonyitvány kiadása, a rendes de gyors eljárás folytán — minden meghatározott időre való tekintet és aggodalom nélkül teljesíthető is. Ezek után kijelentve azt, hogy a fönnebb elsorolt elszomoritó körülménvek között is, egyedül azért nem vesztettük még el minden hitünket az intézmény jövője iránt, mert ez utóbb emlegetett törvényjavaslat még csak javaslat és annak sorsa nméltgod kezeibe van letéve, azon tisztelet- és hódolatteljes kérelemmel járulunk nméltgod elé, méltóztassék ismert bölcsesége és ügyszeretete által, az intézvény törvényhozóilag hivatott barátainak szives támogatása mellett e törvényjavaslat sorsa oda vezérelni, hogy belőle és egyszersmind a szintén megalkotandó telekkönyvi törvényből, azon fontos állami intézmény, a melyhez nméltgod neve, mint annak alkotójáé van fűződve, az állam jól fölfogott érdekében, állandó életerőt meríthessem. Végre pedig eleget teendők nméltgod kegyes leiratában a díjszabályzatra nézve kifejezett várakozásnak, erre nézve következő tiszteletteljes jelentéssel vagyunk :
