Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

¥93 II. Hozass ék be a hagyatéki eljárási kényszer oly módon mint Ausztriában van, legalább az ingatlanokra nézve, s kizárólagosan, az átadást és az esetleges pörre utasítást is magában foglalólag, saját felelősségük alatt a küzjegyzőkre. Adassék ekként a kir. küzjegvzői karnak olyan tér, a melven ugy saját jogosult existentiájának, valamint a nagy küzünségnek és egyszermind az államkincstárnak érdekében, morális és physikai erejét kifejthesse és biztosithatni véljük Nméltgdat, hogy a küzjegvzői intézmény és annak küzegei rüvid idő multán, a küztisztelet, közbizalom és közbecsülés tárgyai leendenek, hogy az államkincstár jövedelme s a küzhitel tetemesen emelkedni fog és hogy a nagy küzünség áldása fogja kisérni mindazokat, kik ez állapot létrejüttét lehetségessé teendik. A közegek képessége és megbízhatósága iránt kétely nem foroghat fönn, sem multjoknál, sem jelenüknél fogva; s ha netalán salak mégis akadna, a mint minden ép gyümölcsben is támadhat féreg, annak mielőbb ki kell hullania; mert a küzjegvzői kar üntudatosabb része nem fogja azt kebelében megtűrhetni. Meg vagyunk győződve, hogy az ez iránti biztosítékot velünk együtt minden kamara készséggel magára vállalja. A magas törvényhozás által mindkét jelzett irányú intézkedése pedig érdeksérelem nélkül eszközültethetnék, mert: h Mint már f. évi 8. és 9. számok alatt tett fülterjesztésünk azon mellékletével, a melyet a szegedi kir. illeték-kiszabási hivatal készített, kimutattuk, a telekkünyvi beadványok alapját képező okiratok s igy maguk a beadványok is, csak igen kis mérvben készíttetnek ügyvédek által, vagyis tehát olyanok által, a kiktől ha e jog elvonatnék, anyagi érdekük, figyelembe vehetőleg volna sértve. Ellenben lényegesen túlnyomó menynyiségben készíttetnek, és pedig legtübb esetben késedelmesen, s akkor is roszul, s igy a felek túlterheltetésével, küzségi jegyzők, egyéb küzségi tisztviselők s főleg telekkünyvi hivatalnokok által, a kik vagy az állam, vagy a küzségek részéről külünben is fizetve vannak; és a kik e téren a feleket úton-útfélen fogdossák és legtübbszür hínárba viszik. Ha a hosszadalmasság és túlrészletezés vádjától nem tartanánk, e téren érdekes tapasztalati tényeket sorolhatnánk fül. Egyet a sok küzül legven szabad mégis a következőkben elmondanunk : A horgosi 310. számú telekjegyzökünvvben A 1. sor 317 helyrajzi szám alatti tházat 1863 (hatvanhárom) junins 2-án Csanádi István horgos küzségi jegyző által szerkesztett adásvevési szerződés szerint, melyben a vétalár teljes lefizetése elismertetvén, átiratási engedély is foglaltatik, Fehér Teréziától megvette Erdélyi Imre 3)0 frtért. A szerződést mégis iS77 január 20-án a vevő azon jelentéssel mutatta be kamaránk egyik tagjánál, hogy ö az átiratási díjat már a szerződést szerkesztette küzségi jegyzőnek lS63-ban, tehát 14 év előtt megfizette, sőt azóta vagy három jegyző levén Horgoson, mindegyiknek megfizetett s mindegyiknél tübbszür könyörgött az átíratás foganatosításáért, mégis a helyett, hogy ez megtürtént volna, most a házra időküzben az eladó ellen jütt száz forint teher miatt zaklattatik. A telekkönyv megtekintésekor ez állítás valónak bizonyult. íme ilyen eljárást