Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

491 Es ha még csak e mindennapi ellenfelekkel kellene küzdenie a kir. közjegyzői karnak : ezek ellenében, legalább évek során át, nemes buzgalmával és törekvésével talán még kiküzdhetné magának az őt méltán megillető tiszteletet és kozbizódalmat; de fájdalommal telve kell kifejeznünk, miszerint az intézmény keletkezése óta onnan, a honnan méltán támogatást várhattunk és vártunk, nem csak hogy ilyenben nem részesült az intézmény, sőt ellenkezőleg azonkívül hogy Nméltgnak a hagyatékok átadására irányzott kegyes rendeleteinek, mondhatni, teljesen sehol sem tétetett elég: levén ma is birák, a kik egyéb ügyeikben való tetemes hátralékuk mellett is kijárnak a községekbe hagyatékokat tárgyalni, mig az illető közjegyzőnek nincsen hagyatéki ügye ; azonkívül továbbá hogy a fölsőbb kormányközegektöl, jelesen a nagyméltóságú kir. pénzügyi és közoktatás ügyi ministeriumoktól méltán reménylett istápolás teljesen elmaradt: e szenvedőleges hátrányok tetözéseül, a kir. pénzügyministerur, s maga a törvényhozás több oly intézkedést tett, a mely intézkedések a kir. közjegyzői intézményre mind megannyi csapást hoztak. Hogy ez állításunkat tényekkel világosítsuk föl, el kell mondanunk miszerint: 1. A közjegyzői karnak azt öt megillető tekintélye lealacsonyittatott az által, hogy ugy az egyeseknek, átruházott bírói hatáskörben! levelezései, valamint a kamaráknak az egyes közegekkel a közszolgálat érdekében volt levelezései, postabér alá vétettek. 2. Az államkincstár és közalapítványok tetemes javára nézve nem köttetnek sem a haszonbéri, sem a kibérlési szerződések közokirat alakjában ; daczára hogy ebből a kincstárra semminemű hátrány nem, ellenben igen tetemes haszon hárulna. A megfelelő bélyegilletéket ugyanis most is megfizetik az illető bérlök s e részben nem jutna ugyan sem előnybe, sem hátrányba a kincstár; de kiszámithatlan előnybe juthatna az által, ha közokiratai lennének és nem fizetés esetén, nem biztosítási végrehajtást, mint most, hanem nyomban kielégítési végrehajtást intézhetne a muladékosok ellen. Ekkor nem történhetnék meg, a mi most oly sokszor előfordul, hogy a pör huza-vonása alatt, a biztosítékul lefoglalt vagyon elpusztul vagy elidegenittetik, s ebből legtöbbször ujabb és ujabb pör származik, minek eredménye legtöbb esetben a kincstár veszteségét vonja maga után. Közokirat létében ezenkívül nemcsak hogy a most Örökös perlekedéssel túlhalmozott jogügyi közegek gyorsabban s biztosabban tehetnének eleget föladatuknak, s igy a kincstár érdeke nem veszélyeztetnék, sőt az e téren szükséges személyzet létszámának időről-időre való leszállítása is lehetséges lenne, s ez által is tetemes megtakarítás eszközöltethetnék. A bérlő-felek sem lennének annyira terhelve, mint most vannak, mert a közokirat kiállításáért tizetendett csekély közjegyzői díjnál sokszorta többet tesz az a perköltség, a melyet fizetnie kell a bérlőnek, ha csak egyetlen egyszer pöroltetik is be pedig tapasztalat szerint a bérlöknek legalább is 90%-a nem ment e sorstól. 3. A kir. pénzügyminister ur az 1875-ik évi XXI. t.-czíkk 3. §-a «) pontjának világos tartalma ellenére folyó évi május hó 27-én