Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

490 létező baj forrásait őszintén leleplezzük, más részről a baj elhárítására egyedül szolgálható eszközüket a következőkben tiszteletteljesen fölsoroljuk. A mi szerény véleményünk szerint, a leiratban jelzett okok, a küzjegvzői intézmény fönnállására és jobb jövőjére nézve, csakis alárendelt mérvben lehetnek fenyegntö hatásúak, mert azok igazságos, de szigorú eljárás által könnyen kiirthatok, minthogy a visszaélések miatti panaszok való vagy valótlansága a szervezetnél fogva még a jelzett hagyatéki esetekben is, könnyen kideríthető. Mi a létező bajok egyediili okait a közjegyzői intézmény fönállásának azon szervi hiányaiban találjuk, a melyeket az alakítás nagy művében csakis a törvényhozás birt volna, és lett volna hivatva elhárítani. Mély bölcseségü hivatali előde belátva ugyanis azt, hogy a közjegyzői intézmény más államokban milyen üdvös és hasznos eredményt mutat föl az igazságszolgáltatás terén, s belátva azt, hogy nálunk mind pénzügyi, mind közhitei, mind szorosan vett igazságszolgáltatási tekintetben, még különösebb szükséget is pótolna az, mint pótol más államokban: az intézmény meghonosítása szempontjából czélszerü törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé. A törvényhozás azonban fölállította ugyan az intézményt, de a javaslat szárnyainak leszelése által, az intézmény életképességéhez föltétlenül szükséges hatáskört, majdnem teljesen elejtette. Sőt a törvény 3-ik és 4-ik szakaszában korlatokat szabott a közjegyző elé, de megfelelő hatáskörről még ezekkel szemben sem gondoskodott. Eltekintve tehát a törvény 54-ik szakaszában fölsorolt és különben is a lehető legritkábban előforduló esetektől, az Összes igazságszolgáltatási teendők egyetlen egy á gazata sincsen kizárólag s oly módon a közjegyzőség hatáskörébe utalva, hogy azt kizárólag sajátjául vallhatná, s ebből folyólag egyetlen egy tér sincsen, a melyen az intézmény közegei a közszolgálat érdekében való nemes törekvésüket, szellemi és tárgyi munkaképességüket kifejthetvén, ez által, maguknak egyénileg, s közvetve az intézménynek a megillető tiszteletet, az állami polgároknak a jogbiztonságot, általában az államközegek tekintélyének előmozdítását, magának az államnak pedig a megfelelő anyagi hasznot, biztosithatnák, s meg is szerezhetnék. Mindazon tér, a melyen a közjegyző a törvény mostani szövegezésű mellett mozoghat: „közös minden zugirászszaL közös minden községi jegyzővel, közös minden ügyvéddel, s végre közös minden bíróval és bírósági végrehajtóval." A „közösségi állapot" az emberi gyarlóságnál fogva, maga után vonja az ellenszenv közös és kölcsönös kifejlését. S hogy a közös ellenszenv az emiitett ügyágazatok mindegyikénél, sajnos, hogy még a kir. bíróságok egynémelyikénél is, megvan és fejlesztetik, azt mi nemcsak a dolgok közös természetéből folyólag állítjuk, de tényekkel is képesek vagyunk igazolni. Ennyi ellenféllel szemben és ellenérdek között a mostani hatáskörben két évig helyt állani, valóban a legnehezebb föladatok közé tartozik, s hogy a kir. közjegyzők közül többen még ki nem dőltek, és kidűlő félben többen nincsenek, mint a mennyien vannak, az egyedül az ö erős akaratuknak és kitartásuknak tulajdonitható.