Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

481 új „egyezményre," mely a folyó évben köttetvén, még „a jelen mü V.részében fog tárgyaltatni"; csakhogy persze ez az új egyezmény nem akart a szerző gondos tervéhez képest létrejönni, s így minién utalás daczára nem is lehetett azt az V. részben tárgyalni. De ha dogmatikát akart irni, ha a ma érvényben levő államjog teljes ismeretét akarta nyújtani, minek hurczol bele könyvébe oly történeti excursiokat, melyek a mai jogállapotok megértésére nem szükségesek és igy csakis történeti, de nem közjogi érdeküek; minek p. oly "hosszadalmasan teltejteni a magyar korona igényeit Rámára, Bolgárországra, Szerbiára, Oláhországra (83. I.) ? mily értelme van mai napság a különböző kir. pecsétek felsorolásának (258. 1.) ? milyen azon számos históriai reminiscentiáknak, melyektől a munka hemzseg és (még egyszer ismételjük) oly reminiscentiák ezek, melyek a mai jogállapotok felfejtésére, felvilágosítására nem szolgálnak. Látni való tehát — ezt azonban nem szándékozunk szerző hibájául felróni — hogy „az ifjúságnak" szánt könyvében, az államjog dogmatikai tankönyvéből a történeti részleteket nem akarta mellőzni és igy részben történeti feldolgozás van kezünkbe. De akár történeti, akár dogmatikai részeit vegyük szemügyre és alkalmazzuk a fent idézett igényeket, azonnal tapasztalni fogjuk, hogy történeti előadása épen nem tanúskodik nagy eruditióról és egészséges történeti érzékről, dogmatikai fejtegetéseiből pedig mindent ki lehet olvasni, csak jogtudományi képzettséget és éles logikai gondolkozást nem. Az egészséges történeti érzéknek csak gunyjára, élénk derültséget gerjesztő gunyjára van, ha a szerző „a honalkotó őseink által a pusztaszeri gyűlésen kötött ősi v a g y vérszerződés" megismertetése után igy folytatja : „ Hasonló államszerződésnek tekintendők az 1865/67: 12. és ugyanazon évi 14., 15. és 16 tör vény czikkek". Vagy ha az aranybullában megállapított ius resistentiae felemlítése után előadja, hogy „a királyi bíróságoknak is van bizonyos tekintetben ellenállási joguk," mert az 1869: 4.~ t.-cz. szerint a rendeletek törvényessége fölött egyes jogesetekben a biró ítél, „a minek értelme az, hogyha a rendeletet törvénytelennek tekinti, azt figyelmen kívül hagyhatja." A szerző az 1865/67-diki alkotmányos küzdelmekről szólván, a jogfolytonosság elvét meg sem említi, tehát épen az alkotmányos küzdelmeket áthidaló nagy elvet nem látja. Nincs annak számbavehetö értéke, ha szerző a 48 utáni mozgalmakról igy ömleng: „Azonban a nagyszerű közjogi (1848-diki) vívmányok következtében örömittas nemzet nem sokáig üdvözölhette az új alkotmányos korszak hajnalhasadtát, mert az önkényuralomra vágyó hatalom a nemzet által békés uton kivívott szabadságokat erőszakkal követelte vissza és ez okból