Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

480 gráczi tanárnak ez év elején megjelent dolgozatát e kérdésben nem ismerte. A különös részben hat dolgozatot találunk: M eves fő törvényszéki bírótól „az állam elleni bűncselek mén v e k r ő 1" (289 — 354. 1.). Teichmann tanártól „a p á r v i adálról" (355—359, 1.). Geyer tanártól „a testi sértésekről" (363—386. 1.) és „a személyes szabadság elleni bűncselekményekről" (387—404. 1.). Mer kel tanártól „a vagyon elleni bűncselekményekről" (405—466. 1.), végre Dambach tanártól „az utánnyomásról" (467—498. 1.). Gazdag anyaggyüjtemény, szabatos előadás, gyakorlatiasság kiváló értéket kölcsönöznek e dolgozatoknakv Sőt elmélyedés és Ítélet dolgában e kiegészítő kötetet hajlandók vagyunk előbbre tenni, mint a kézikönyvet. Három terjedelmes toldalék nem csekély mértékben növeli ezen kiegészítő kötet becsét. Az egyikben Kayser bíró ismerteti az Elszaszban és Lotharingiában fentartott franczia büntető törvényeket. Ha ezen dolgozat Németországon kívül kevés érdekkel bírhat, a másik két toldalék annál becsesebb, Hinschius kimerítően ismerteti az egyikben az új porosz törvényeket a papok büntetőjogi felelősségére vonatkozólag, a másikban Kayser bírótól a német sajtójog teljes rendszerét vettük. A munka ajánlására a mondottak után kár volna egy szót is vesztegetni; a kik a büntetőjog tudományával tüzetesen foglalkoznak, azoknak a Holtzendorff kézikönyve és jelen kiegészítő kötete nélkülözhetetlen. Magyar állam jog. Irta JBoncz Ferencz, ministeri tanácsos, közalapítványi kir. iigyigazgató. Budapest, az Athenaeum kiadása. 1877. VI. 423. I. ára 3 frtnOkr. „Gazdag tanulmányokra és egészséges történeti érzékre van mindenekelötte szüksége annak, a ki az államjogot a történeti módszer alapján kívánja feldolgozni; a ki pedig az államjognak dogmatikáját akarja megírni, annak kiváló j o gtudományi képzettséggel és éles logikával kell birnia". Egész átalánosságban ezt követeli egy nevezetes külföldi államtudós a közjogi íróktól. Ha már most ezt alkalmazni kellene az előttünk fekvő munkára, mindenekelőtt az volna eldöntendő, mit akart a szerző : a magyar államjog dogmatikájával vagy történeti feldolgozásával akarta-e irodalmunkat gazdagítani ? Az előszóban a szerző maga tiltakozik az ellen, mintha ö jogtörténelmi vagy pragmatikai szempontból akarná a magyar államjogot tárgyalni, nem, ö csak „a közjog jelenlegi állása szerinti czélszerü tankönyvvel" akar szolgálni. Tehát dogmatikával van dolgunk; az ez idöszerint érvényben levő államjoggal; sőt szerző még az a 1 k o t a n d ó törvényekre is kiterjeszkednék, legalább két helyütt is utal már az 1877. évi