Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Handbuch des deutschen Strafrechts. Berlin, 1877. [könyvismertetés]

479 dasselbe wálzen und es ersticken werde, ist Mörderin, wenn dics erfolgt"), az aberratio, error in obiccto, dolus. A hatodik értekezés Krafft-Ebing tanáré: „Neuere Porschungen und Erfahrungen a u f d e m G ebiete der gerichtlichen Psychopathologie seit 1870." (109-138. L). Ez a kézikönyv „Die Geisteskrankheiten im Verhaltniss zur Zurechnungslehre" czímü, Skrzeszka tanártól eredő rendszeres dolgozata mellett, a legújabb német, franczia és olasz irodalom termékeit ismerteti. Az újabb kutatások fontos eredményeit bizonyára senki helyesebben fel nem használhatta volna, mint Kralít-Ebing, a ki a német irodalomnak e téren legkiválóbb ereje. Következik mint hetedik értekezés a bünrészesség tana, „Theilnahme m e h r e r e r a n e i n e m Verbrechen und Begünstigung (139 — 178. L). Mint a kézikönyvben, itt is G e y e r tanár fejtegeti e fontos kérdéseket. Ez úttal fejtegetései legnagyobb részét a n. btkv. 49. a. §-a, vagyis a hírhedt Duchesne czikkely veszi igénybe, melyet határozottan elitéi. Ezen kivül a bünrészesség következő kérdései hozatnak szoba : a tettes és felbojtó személyes viszonyai, a felbojtott vagy felbojtó visszalépése, a bűnsegéd, a tettestárs, szövetkezet, banda. Bővebb adalékokat találunk a bünelösegélés tanára vonatkozólag. Azon kérdésre, vájjon a kegyelmi kérvény melletti valótlan bizonyságtevés megállapitja-e a bünelösegélést, igenlőleg felel („weil die Begnadigung nicht ein „Eingriff in die Rechtsptlege," sondern eine notwendige Erganzung der Gerechtigheitspflege, ein gerechtes Urtheilen im höhern Sinne des Wortes istu). A következő (VIII.) értekezésben (Uebersicht über die gegenwártig in Deutschland geltende Gefangnissgesetzgebung) E k e r t, a bruchsali fegyház igazgatója a szabadságbüntetések végrehajtására vonatkozó törvényeket és szabályokat ismerteti, melyek a német államokban fennállnak. A kilenczedik dolgozatban „Die Strafanwendung durch den Richter". Merkel tanár tanulságos észrevételeket tesz azon panasz felett, hogy a bíróságok rendszerint enyhék a büntetések kiszabásában; "tárgyalja továbbá az enyhítő körülményeket, a visszaesést, a concurrentiát, az osszbüntetést. „Die Antragsdelikte im Reichsstrafrecht" czíme a következő X. dolgozatnak (237 — 285. 1.) Dochow tanár a magánpanaszra üldözendő bűncselekményeknek sokat vitatott kérdéséhez sok érdekes, gyakorlatias észrevétellel járul. Az ide néző számos controversiáknak nem fog ugyan véget vetni, de az az érdeme kétségbevonhatatlan, hogy a vitás kérdéseket éleseszüen kidomborítja. Kár, hogy Lisz t-nek, a