Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A nyilvánkönyvek közhitelessége

2 a nyilvános könyvekbe történt bevezetés nem azonnal nyer teljes hatályt, hanem csak bizonyos idő lefolyása alatt és az által, hogy a jogaiban érdekelt ezen egész határidő alatt szót sem emelt („V erschweigun g"): uralkodó volt ugyan a régi német jogban is, és a „rechte Gewere" a beiktatáson kivül még a rendesen egy év és egy napig („Jahr und Tag") tartó határidő zavartalan elmúlásával szereztetettJ). Azonban a szlá-. voknál ugyanezen határidő hosszabb volt, nevezetesen három év és tizennyolez hétre terjedt, mely időn belől az ellenmondás — az „Odpor" — a birtokos változás ellen sikerrel emeltethetett. E jogintézmény nyert kifejezést II. Ferdinánd 1G27. máj. 10-iki csehországi országos rendtartásában és 111. Ferdinándnak az 1640. febr. 1-iki orsz. rendtartási declaratoriumaiban és novelláiban. E szerint a tartomány táblákba beiktatott ügyletek megtámadása harmadik személyek részéről három év és tizennyolez hét alatt volt lehetséges; a megtámadás a nyilvánkönyvekben feljegyzendö és ugyanazon határidő alatt a kereset a törvényszéknél Beadandó volt. E szabály átment az egyes koronaországok számára kibocsátott több rendbeli tartomány táblai és telekkönyvi rendtartásokba;'a Galiczia részére 1780. márcz. 4., az Alsó Ausztria részére 1758. nov. 24. Bécs részére 1765. szept. 1., felső Ausztria városai és mezővárosai részére 1771. dcez. 20-án kiadott pátensek a három év tizennyolc/ heti ellenmondásra adnak jogot. Az osztrák polgári törvénykönyv közvetlen elődje a nyugoti Galiczia számára 1798. június 1-én kiadott törvénykönyv ezen szabályt törvényerőre emelte, csak hogy a megtámadás határidejét három évben határozta meg. Ezen álláspontra léptek a polgári törvényköny szerkesztői is, midőn e mélyen gyökerező jognézetnek törvényes kifejezést adtak. Exner, az osztrák telekkönyvi jog alapos és éles elméjű vizsgálója, 1870-ben megjelent müvében (Das Publicitatsprincip. Studien zum österreichischen Hypothekenrecht) kiemeli az osztrák telekkönyvi jognak e tekintetben oly szembeötlő -hiányait. Hozzá teszi azonban (37. 1.), hogy az osztrák polgári törvényköny nem marad mindenkor következetes azon állásponthoz, mely szerint a nvilvánkönyvi jog, az anyagi jogtól föltételezett, sőt oly intézkedéseket is tartalmaz, melyek arra mutatnak, hogy a bekeblezett telekkönyvi jog a nyilvánossá^ érdekében a követelési jog fennállásától függetlenné tétessék; például idézi a 469-ik §-ot, mely szerint valamely jelzálog megszüntetésére még nem elégséges az adósságnak törlesztése. A telekkönyvi jószág mindaddig lekötve marad, mig az adóssági okmány a nyilván könyvekből ki nem törültetik. Ezen §-ból foly azután azon intézkedés is, hogy valamely, bár le') Meibom : Dcutsches Pfandrecht 400. s kov.