Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez

80 tunk és végletben oda vezetne, hogy maga a forgalom tétetnék tönkre, mi által, igaz, nem fájna többé a seb, nem lenne mit gyógyítani, de csak azért, mert a sebesült megszűnnék élni és az organismus többé nem léteznék. Ha el kell ismernünk, hogy a hitelezőnek adott megtámadás joga a forgalom szabadságának jogos követelményeinél leli természetes határát: ebből önként következik, hogy a hitelezőnek ezen jog csak annyiban adható, mennyiben az kielégítése czéljából egyátalán szükséges. Mindaddig, mig a hitelezőnek módjában van adósánál követelésére, habár végrehajtás utján, teljes fedezetet találni, nincs ok arra, hogy a megtámadás joga megadassék. A megtámadás joga az eszköz, mely a hitelezőnek végczélja elérésére adatik. Ezen végczél pedig nem egyéb, mint követelése teljes fedezete. Ha tehát e végczél másként is elérhető, a hitelezőnek a forgalom szabadsága érdekében megtámadás nem adható és ebből folyólag a tervezet második alapelveként a megtámadás joga csak fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényei ellenében engedhető meg. Sokkal nehezebb feladat előtt áll a törvényhozás azon kérdés elbírálásával, hogy a fizetésképtelenné vált adósnak mely jogcselekvényei esnek a hitelező megtámadhatása alá, illetve, hogy ezen cselekvények konkrét meghatározásánál minő elvek vétessenek irányadó kul. Főleg ezen kérdésnél kulminál a törvény praktikus értéke, és ezen körülmény megbocsájthatóvá teszi, ha annál valamivel hoszadalmasabban időzünk. Az austriai tervezet az e részben irányul vehető elveket történetileg igyekszik deducalni és e nyomon haladva eredményként a következő elveket állítja föl: 1. Annak, ki az adós csalárd eljárásában részes, tehát mint „fraudis particeps" hozzájárult ahhoz, hogy a hitelező elöl valamely kielégítési alap elvonassék: e cselekményből nem csak hogy előny nem engedhető, sőt inkább az ilyen mint roszhiszemü birtokos tekintendő és irányában a roszhiszemü birtokkal járó elvek alkalmazandók. 2. Igaztalan lenne, ha valaki az adós vagyonából a hitelezők megrövidítése mellett ingyenes módon gazdagodhatnék; ez ellenkeznék azon helyesnek elismert elvvel, hogy