Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)
1876/5 / 1. szám - Kereskedelmi jog. A magyar kereskedelmi törvény alapján, tekintettel a nevezetesebb európai kereskedelmi törvényekre. [Könyvismertetés]
70 Vádként felemlittetett, hogyha büntető törvénykönyv a polgári törvénykönyv előtt terjesztetik elő. En azt hiszem, hogy a mi törvényhozásunk története megczáfolja maga ezen vádat. Mit látunk ? A birói felelősségről szóló törvény hozatott, annak egyik részét képezi egy darab büntető codex, választási törvényt méltóztatnak hozni, s annak egy részét képezi egy darab büntető codex; a vadászati törvény, az ipartörvény, kisebb vagy nagyobb terjedelemben bejátszanak a büntető törvénykönyvbe, s van egy sajtótörvényünk, a melynek nagy része anyagi dispositiókat tartalmaz. Minden eddig hozott büntető szabályok összefüggés nélkül, az azokat értelmező, módosító, gyakran korlátozó és kiterjesztő átalános rész nélkül és ezzel való összefüggés nélkül a legnagyobb igazságtalanságot eredményezik. A törvényhozás tehát már működésre kényszerítve volt, hol egyszer, hol máskor büntetőtörvényt hozni; de nem lévén meg az átalános rész, mely az egyes dispositiókat rendszerbe foglalja, nagyon természetes, hogy helyesen és alaposan nem volt képes intézkedni. A büntető törvénykönyv biztosítja az alkotmányt a lázadás és felségsértés ellen ; a büntető törvénykönyv biztosítja az egyént személyében és vagyonában ; a büntető törvénykönyv átöleli az állami és magánéletnek egész területét, sánczát és várát képezi minden polgári jog, minden polgári működés oltalmának. Ez az, a mi tulajdonkép biztositéka az állami rendszer és az állami létnek; de biztositéka az iparnak, a vagyonnak és szabadságnak is. A büntető tötvénykönyv által állapittatik meg tulajdonképen a jogrend. Igenis a büntető törvénykönyv hozatott be előbb mint a polgári törvénykönyv, mert a büntető törvénykönyv szükségesebb, mert annak hatása kiterjed nem csak a magánjogra, hanem kiterjed a közjogra. A bűnvádi eljárás nyomban követi a büntető törvénykönyvet, mert az a személyes szabadságnak egyedüli biztosítéka. Igen természetes, hogy az igazságügyminister ezen rends7ert követte, nem pedig azt, a mely talán még évtizedekre elnapolta volna a törvényhozás jogi működését. Nagyon fontos igazságügyi érdekek azok, melyek az én véleményem szerint a kir. tábla decentralisatióját már csak idő kérdésévé teszik. Midőn szóbeliség és közvetlenség van behozva, a büntető ügyekben az első instantiánál, akkor Írásbeliséget fennhagyni a másik instantiánál, az természetellenes állapot. Egy kir. tábla mellett egy egész országra, s szóbeli eljárással lent, írásbeliséggel fent, helyes igazságügyi büntető eljárást senki sem képzelhet, ki ennek feladatát, czélját és horderejét ismeri. Igen csodálom az előttem szóló képviselő úrtól, a ki oly nagy súlyt fektet a hatalmak elkülönítésére, a bíróságok függetlenségére, hogy egyszerre előáll és rendszerellenesnek állítja, hogy a királyi ügyészség nincs beosztva a bíróságok keretébe, azaz, hogy valaki nem vádló s bíró egyszersmind, azaz, hogy azon ellentétes functiókat, melyek a bűnvádi eljárás körül létezhetnek, nem ugyanazon testület tagja, nemugyanazon ember képviseli. Mi úgy tudjuk, úgy tanultuk, úgy ismerjük, hogy a garantia abban áll, hogy más orgánum mely vádol és más orgánum, mely a vádló és védő momentumok számbavételével és ezeknek megbirálása után függetlenül itél. A vádló az közege a ministernek, közege az államnak, mint executiv hatalomnak; a bíró az független az_ államtól, _ mint executiv hatalomtól. E kettő nem fér meg együtt. Igenis a^ királyi ügyész van a törvényszék mellett, de nem a törvényszék keretében. A szabadság, az egyéni szabadság biztositéka kívánja azt, hogy^ az ügyészség a bíróságtól külön álló testület legyen. És minthogy a t. képviselő úr szerint az rendszertelenség, hogy nincs beosztva a törvényszék keretébe a királyi ügyészség, nagyon szerettem volna, hogy ha rámutatott volna azon országra, melyben ezen rendszeresség, melyet ö annak nevez, létezik. Úgy tudom, hogy Ausztriában az absolutismus ideje alatt igenis létezett e rendszer, és áz absolutismus szempontjából e rendszernek van is nagy értelme, s jelentősége. Engedjen meg a t. képviselő úr, alkotásainknál irányul nem az absolut Ausztriát, hanem a szabadelvű alkotmányos országokat vesz-