Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Kereskedelmi jog. A magyar kereskedelmi törvény alapján, tekintettel a nevezetesebb európai kereskedelmi törvényekre. [Könyvismertetés]

76 Iában elégtelen arra, hogy feladatának megfelelhessen. En megengedem, hogy a birák száma némely helyen elégtelennek mutatkozik; azonban egész hátározottsággal merem állítani, hogy a bíróságok túlnyomó része azon személyzet mellett, mellyel el van látva, feladatának tökéletesen megfelelni képes. Igaz ugyan, hogy nem egy bíróságnál csak túlfeszített munkásság és ernyedetlen nagy erőfeszítés kívántatik arra, hogy feladatának megfelelhessen. Megengedem azt is, hogy ily rendkívüli munkásság méltányosan a bíróságoktól nem követelhető. De én nem hagyhatom figyelem nélkül, hogy a reducálandó törvényszékeknek még fele hátra van, következőleg a reductió alkalmával nem egy bírónak elhelyezéséről leszek kénytelen gondoskodni, és így, ha valamely bíróságnál fönn nem forog a személyzet szaporításnak elkerülhetlen szüksége, azon időre vagyok kénytelen azt halasztani, midőn a szervezésnek ezen másik stádiuma is végre fog hajtatni. Felhozta t. képv. ur és ma is említtetett, hogy a csőd- és váltótörvény mindeddig-, daczára annak, hogy a kereskedelmi törvény életbeléptetése iránt már intézkedés történt, azon régi állapotban hagyatik, melyben jelenleg van, és mely állapot az én szerény véleményem szerint is tovább fenn nem tartható. Ha lehetséges lett volna, hogy a kereskedelmi törvény egy új váltó- és egy új csödtörvénynyel egyidejűleg léptettessék életbe, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezt lehetővé tenni nem mulasztottam volna el. A váltótörvény már a ház asztalán fekszik és reménylem legközelebb tárgyaltatni is fog, és nincs kétségem benne, hogy törvényerőre fog emeltetni. A csődtörvényre nézve pedig jelenthetem a t. háznak, hogy az munkálatban és oly stádiumban van, hogy kilátásba helyeztetem a háznak, hogy ezen igen fontos törvényjavaslatot közelebb a ház asztalára letenni szerencsém lesz. A törvénykezési rendtartásnak módosítása és javítása hangoztatott ma is, és hangoztatik minden oldalról. Igen nagy merészség volna tőlem, ha én a törvénykezési rendtartás hiányait kétségbe akarnám vonni. Én tudom, hogy a bíróságoknak helyes szervezése, a birói competentiának okszerű megállapítása, a perorvoslatoknak helyes rendszere mily fontos tényezők az igazságszolgáltatásnak előmozdítására. Én a polgári perrendtartást minden irányban revisió alá vettem; a munkálat befejezéséhez közeleg és én megvagyok győződve, hogy alkalmat fogok nyújtani a háznak, hogy a polg. perrendtartás régóta sürgetett revisióját a jelen országgyűlés alatt ne csak elővegye, hanem befejezni is képes legyen. Á telekkönyvek decentralizatiója is hangoztatott. A kormány szándékát e tekintetben eléggé világosan jelezte az által, hogy időközönként azon járásbíróságokat, a melyeknél fontosságuknál és forgalmuknál fogva a telekkönyvvel való felruházás szükségessé vált, ilyenekben részesítette ; mert megvagyok győződve arról, hogy a telekkönyveknek jótéteményét a közönség csak akkor fogja teljes mértékben élvezhetni, ha az rá nézve minélinkább megközelithetöbbé tétetik. Azonban méltóztassék megengedni, de a kormány kötelességének tartja e tekintetben is mértéket tartani, és pedig két oknál fogva: először, mert a járásbíróságoknak telekkönyvi hatóságokkal való felruházása ismét nagyobb és nagyobb költségeket fog maga után vonni; másodszor, nem rendelkezünk a kezelésben jártas oly nagy számú személyzettel, hogy ezen változás rohamos keresztülvitele mellett ne tennők ki magunkat azon kellemetlenségnek, hogy szakavatott és begyakorlott egyéneket nem leszünk képesek mindenütt^alkalmazni. Anyagi törvényeinknek hiányára is történt hivatkozás ; nem szükséges nekem mondani, minthogy már előbb is jeleztem, mily nagy hátrányt képez e körülmény igazságszolgáltatásunk terén ; azonban mivel előttem is fontos azon kérdés, hogy az igazságszolgáltatásnak melyik ága az, melv mindenekelőtt rendezést^ igényel, én magamnak az életből vettem a feleletet és azon meggyőződésre jutottam, hogy azon sorrend a leghelyesebb a mely az élet által feltüntetett legégetőbb hiányt pótolja. Már most, hu figyelembe vesszük, hogy büntető igazságszolgáltatásunk még ma is