Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az adósok jogcselekvényeinek megtagadhatásáról

oo körelelés a megtámadható cselekvény előtt vagy után keletkezeti. Saját javaslatunk csak a már megtörtént károsításokat akarja orvosolni, megfelelöleg csak azon hitelezőknek adhatta a keresetet, kiket az illető cselekvény valójában károsított, senki másnak tehát, mint kinek követelése a cselekvény elkövetése idejében már létezett. Szerzőnek álláspontját teljesen megvilágítják a következő szavak, melyeket a német csödrendtartás javaslatának indokolásából kölcsönöz: „Mindaz, a mivel az adós a végrehajtás pillanatában bir, minden egyes személyes hitelezőjének kielégítésére fordítandó, különbség nélkül, vájjon valamely vagyondarabot már a követelés keletkezése előtt bírt vagy azt csak később szerezte. És mi a végrehajtás előtt az adós vagyonából kivált, annak valamennyi szeméyes hitelezőnek kielégítése elől van elvonva, különbség nélkül, vájjon valamelyiknek követelése az elidegenítés előtt vagy után keletkezett. Ha az elidegenítés a törvény értelmében megtámadható, ha tehát a darab, melyen túl adott, még a kielégítési tömeghez tartozik, minden még ki nem elégített hitelezőnek van igénye, ebből kielégítést nyerni, tehát annak is, ki csak akkor lett hitelezővé, miután az adós vagyonát és a kielégítési tömegnek csökkentő jogtalan cselekvényt végezte" (60. 1.). Ha -ezen okoskodást és az ebből származtatott elvet tán önkényesnek találná valaki, elfogulatlan vizsgálat után rá fog akadni, hogy ezen elv nem önkényesebb, mint melyek arra bírtak, hogy az adóst a csődnyitás pillanatától kezdve a vagyon feletti rendelkezés képességétől teljesen megfoszszuk, vagy hogy a tékozlót csakúgy mint valamely őrültet, gondnokság alá helyezzük; fontos gazdászati és erkölcsi érdekek voltak mindezen esetekben a rugók. Szerzőnk különben e helyett még a következő körülményekre is volt tekintettel. Ha a megtámadás csődben történik, azt a tömeggondnok eszközli és pedig természetesen valamennyi csödhitelezö nevében, bármikor keletkezett legyen az egyesnek követelése. A tervezet azonban a megtámadás tekintetében — helyesen — nem teszen különbséget, vájjon csőd alatt van az illető adós vagy nem, igy ha következetlenségbe esni nem kivánt, már ezért is meg kellett a kérdéses szabályt alkotnia. Végre ezen szabálynak hiánya az alkotandó törvényben a hitelezőket veszélyeztető nagy hézagot hagyna, melyet a csalárd adósok könnyen kizsákmányolhatnának. Nem ritkán sikerül valakinek, vagyonát vagy egyes darabjait akkép elidegeníteni, hogy a nagyvilág azt meg sem tudja, igy aztán valaki azon téves feltevésben hitelez neki, hogy az illető darabok még az adósnak vagyonához tartoznak és kielégítése alapjául fognak szolgálni. A törvény ily kijátszásokat nem tűrhet. 5. A tervedet a megtámadó hitelezőkből a csődön kivid