Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az adósok jogcselekvényeinek megtagadhatásáról

56 is egységet alkot, a%a% valamennyinek támadó keresetét egy perben tárgyaltatja, egy ítélettel dönteti el. Ezen eljárásra fontos gyakorlati tekintetek bírták szerzőt. A csődben, úgymond, a támadás jogának gyakorlása nem jár nehézséggel; itt az összes hitelezőknek törvényes képviselője a tömeggondnok, ők tehát ennek segítségével alperes ellenében is egység gyanánt lépnek fel, melylyel szemben az ellenfél netáni ellenköveteléseit könnyen érvényesítheti. Mind ennek ellenkezőjét látjuk a csődön kívül. Meglehet, hogy ugyanazon jogcselekvényt egymásután több hitelező támadja meg : már pedig csak nem lehet a megtámadottól kívánni, hogy többszörösen térítse vissza azt, mit egyszer kapott; másrészt öt sem lehet arra jogosítani, hogy saját ellenszolgáltatását minden hitelezővel külön adassa vissza magának. Még több nehézség ered, ha valamely hitelező az adóstól más hitelezőnek tett fizetést kívánja a csődön kívül megtámadni; közel fekszik itt ugyanis a veszély, hogy ezen esetben a sikeres megtámadásnak végeredménye csak abból fog állni, miszerint azon hitelező helyett, kinek az adós fizetésével jogellenesen kedvezett volt, most más fog magának jogellenes előnyt szerezni az elsőnek és az összes többi hitelezőnek rovására. Mindezen nehézségeket és bonyodalmakat szerző legsikeresebben akkép véli elháríthatni, hogy a megtámadó hitelezőket a csődön kivül is egységgé fűzi össze (30. 1.). A javaslat gyakorlati alkalmazhatóságban ezzel kétségkívül sokat nyert. 6. Mig saját javaslatunk {13. §.) a birót annak megítélésében: vájjon fenforognak-e a megtámadhatóság feltételei vagy sem? — a rendes bizonyítás szabályai alól feloldja és jelesül annak eldöntéséi: kárositási szándékkal cselekedett-e a\ adós vagy sem? teljesen csak a^ ö belátására bi^a: a\ austriai tervedet nem tes%i e\en Invételt a\ át alános syxbály alól. Azonban szerző is elismeri (79.1.), hogy kívánatos a bírónak e helyütt tágabb hatáskört engedni, csakhogy ezeknek útjában áll az Austriában jelenleg érvényben levő perrendtartás, melynek uralma alatt ily hangzású szabály csak irott malaszt maradna. Pusztán ezen okokból mulasztotta el szerző, munkálatába a mi javaslatunk 13. §-hoz hasonló szakaszt felvenni; eljárásának tehát nincsen elvi jelentősége. Különben az ezen hézagból származó veszélyt két pótintézkedéssel törekszik a lehetőségig mérsékelni; igy a 36.§-ban azt rendeli, hogy d) támadó perben valamely ténynek tudását vagy nemtudását tárgyazó állítás ne legyen föesküvel bizonyítható, b) hogy ily perekben a közvetett bizonyítás is feltétlenül alkalmazható legyen.