Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az adósok jogcselekvényeinek megtagadhatásáról

53 korlati tekintetekből, bizonyos esetekben megtagadják a csődelrendelést^ a bukott adósok vagyona felett. Teszi azt pl. az austriai csődtörvény (66. §.) azon esetben, midőn az adósnak csak egyetlenegy hitelezője van vagy activái oly csekélyek, hogy a csődtárgyalásnak költségeit sem fedeznék. Hasonló tartalmúak a porosz csödrendtartás 306. 339. §§. és a német csődrendtartás javaslatának 108. §. Ugyanígy rendelkezik saját csödtörvényjavaslatunk is, mely különben még az austriai törvényen is túlmegy, azt rendelve (89. §.), hogy csödnyitásnak nem lehet helye, ha „a vagyon az eljárás költségeinek fedezésére sem elegendő", vagy ha „az adósnak csak néhány személyes hitelezője van." Ily szabályoknak uralma alatt azonban a megtámadás jogának a csőd esetére való szorítása azon fonákságot eredményezné, hogy az adósnak egyetlen hitelezője, bár mekkora legyen is követelése, meg volna fosztva a megtámadás jogától, és hogy az adós ennek gyakorlását különben is könnyen teljesen kizárhatná, akkép t. i. ha vagyonát tökéletesen elprédálná. Ezen indokok vezették a szerzőt, midőn a felfejtett elvet javaslatában elfogadta. III. Ezen pontokban megegyezik saját javaslatunkkal az új austriai tervezet, de eltér attól számos intézkedéseiben és pedig szigorban messze tídmegy a\on, elhagyja a „Gemeines Recht" álláspontját és következéseiben soíckal messzebbható elvet választ alapul. E tekintetben kiemelendő : 1. A megtámadás nincsen a közvetlen megrövidítés esetére szorítva ; más szavakkal az adós oly intézkedései is a támadás alá esnek, melyekből közvetlenül nem háramlott kár a hitelezőkre. A gyakorlati élet, úgy mond szerző, mutatja, hogy a hitelezőket nem kizárólag azon intézkedések veszélyeztetik, melyek által az adós vagyonát egyenesen csökkenti, pl. ajándékozások ; hanem számos egyéb cselekvényei is. Ha az adós ingóságait vagy ingatlanait előnyösen eladja, saját követeléseit behajtja, vagyonát legkevésbé sem kisebbítette; a hitelezők mégis ily cselekvények ellen is különös védelemre szorulnak, mert ezekkel vagyonának állagát akkép változtatta át, hogy azt már most a hitelezők végrehajtása előtt könnyen elrejtheti vagy teljesen elvonhatja. De számos más esetben is annyi nehézséggel jár annak bizonyítása, hogy az illető intézkedés tényleg hátrányos volt, hogy igen kétessé válik a hitelezőknek nyújtandó védelem, ha az azon igazolástól tétetik függővé. Oly érvek ezek, melyeknek súlyát elvitatni lehetetlen; azért ha ezt elismerjük és félúton megállani nem akarunk, hozzá kell járulnunk a tervezet nagyobb szigorához. 2. A fejtegetett elvből indulva ki, nem is elidegeni-