Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A büntető törvényjavaslat tárgyalása. A képviselőház igazságügyi bizottságából

391 statarialis eljárás, vagy nem. — Szilágyi szükségesnek tartja mégis, hogy eziránt legalább az_ életbeléptetési törvényben legyen említés téve. — Perczel miniszter kijelenti, hogy az életbeléptetési törvény fog eziránt intézkedni. — Szil ágyi szeretné is mern iazokokat, melyek ez uj kivégzési módnak behozatalát motiválják. — Pauler előadó azon okot tartja irányadónak, a mely Európa legtöbb müveit államában a nyaktiló alkalmazására vezetett, hogy a kivégzést ne közvetlenül emberi kéz, hanem gép hajtsa végre. — Szilágyi a kötél általi kivégzésben csak oly gép használatát látja, s nem lát elég okot arra, hogy az akasztófa ősi jogaiból kiszorittassék, miután úgyis párhuzamosan fog alkalmaztatni a két kivégzési mód. — Pauler megjegyzi, hogy az akasztófa tulajdonképen csak a legújabb időkben lett nálunk általánosan behozva, s az előtt nálunk leginkább a pallos alkalmaztatott. — Teleszky nem látja szükségesnek ez újítást, miután reménysége szerint a halálbüntetés ugy sem fog sokáig íentartatni. — Csemegi is azt hiszi, hogy nálunk szintén el fog következni a civilisatió azon állapota, midőn ki lesz mondható a halálbüntetés eltörlése, de addig sem indokolt egy embertelen kivégzési mód alkalmazása. — Horváth L. rendszerint kivégzési módnak elfogadja a nyaktilót, de kétségtelen levén, hogy ez nem lesz mindig alkalmazható, kimondatni kéri, hogy a kivételt külön törvény szabályozza. — Schmausz elfogadja ez indítványt. — Hodossy a nyaktilóra szavaz, mint az akasztófánál sokkal kevésbé inhumánus kivégzési módra. Reméli, hogy e törvénykönyv behozatalával a statárium is meg fog szűnni, miután annak elrendelésére főleg gyújtogatás és rablás szolgáltatott alkalmat, ezekre nézve pedig nem lesz halálbüntetés kimondva, — Szilágyi nem fogadja el azon érvet, hogy az akasztás inhumanusb a nyaktilónál, s hogy a tudomány ezt fogadta el. Angliában az akasztófa van fentartva, s egyátalán nincs bebizonyítva, hogy fájdalmasb a másik kivégzési módnál. Azt érti, hogy egyik vagy másik kivégzési mód tartassék fenn kizárólag, de azt nem, hogy valaki kegyetlennek mondja a felakasztást s mégis fenntartsa statáriumra nézve azt is Ha ily intézkedés vétetik fel, a kivégzések csaknem mindig úgyis akasztófa által fognának történni. — Juhász inkább elfogadja a nyaktiló általi kivégzést, ha már fentartatik a halálbüntetés, mert reméli, hogy az eszközök hiánya is előfogja mozditni a a büntetésnem eltörlését. •— Marsovszkya nyaktilóra szavaz, mint gyorsabb kivégzési módra, s a rögtönitélö bíráskodásnak nem levén barátja, kizárólag e módot kívánja alkalmaztatni. — A bizottság a §-t változatlanul elfogadja. A 22-ik §-nak, mely szerint „teherben levő nőn a halálbüntetés csak szülése után hajtható végre", Pauler előadó kihagyását indítványozza, miután a végrehajtáshoz tartozik, s az eljárási szabályokba veendő fel. — Horváth L. elfogadja az indítványt de a végrehajtási eljárásban azt is kimondaná, hogy teherben levő nő előtt az Ítélet se hirdethető ki a szülés előtt, mert ez a legnagyobb barbarismus volna. — Perczel miniszter kijelenti, hogy az eljárásban ki leend ez is mondva. A bizottság kihagyja a § t. Ezután a szabadságbüntetések kérdése vétetett elvi tárgyalás alá. Pauler előadó elfogadja a törvényjavaslat álláspontját, fentartva a netalán teendő ellenvetésekre észrevételei megtételét. Chorin nem helyesli azt, hogy a bűntényekre fegyház és börtön, a fogház pedig vétségekre mondatik ki a javaslatban. Megengedi, hogy a bűntény s vétség közti határvonal megállapítása igen nehéz, de a felállított határvonal egészen helytelen s annak mesterkélt volta leginkább kitűnik, ha figyelembe vesszük a két büntetésnemmel járó következményeket. Azon időkben, midőn még a legkegyetlenebb büntetések alkalmaztattak, volt értelme változatos büntetések alkalmazásának, de az ujabb codexek mellőzték ezt, s lehetőleg egyszerűsítek a büntetés-nemeket. Inditvánozza, hogy a bűntettekre nézve csakafegyház illetőleg államfogság tartassék fenn, s a fogházMAGYAR IGAZSÁGÜGY. 187G. V. 27