Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

363 egyénítő bánásmódot javasolta; de nem a magánelzárás folytonos alkalmazása, hanem a fogolynak oly ellentétes helyzetekbe juttatása által, hogy a büntetés súlyát érezve, saját erejének megfeszítésével igyekezzék azokból kibontakozni, s a szigorúbb osztálybóla kevésbé szigorúbba jutni; szóval a szabadság megszorításának fokozatos enyhítése, a fokozatosan előrehaladó osztályrendszer által, mely rendszernek alapelvei a büntetőtörvénykönyvi javaslatban is kifejezésre találnak. Ezen javaslat szerint, a rendszerhez képest, a büntetés kezdetét, egyik leglényegesb tényezőjét, a magánelzárás képezi. Az éjszaknémet birodalmi büntetőtörvénykönyv, valamint az osztrák btkjavaslat szerint pedig, nem csak a szabadságbüntetés kezdete, de az egész fegyházi és fogságbüntetés is magánfogságban töltethető el, ha a büntetés ideje három évnél nem hosszabb; sőt az előbbi szerint még azon időn felül is, ha az az elitélt beleegyezésével történik. Ügy de mig Németország t ö b b ezer zárkával, sőt kizárólag magánrendszerű fegyházakkal s fogházakkal is rendelkezik ; mig Ausztria büntető intézetei is zárkákkal évenkint jelentékenyen szaporittatnak: addig mi, mint fönnebb már emlitém, e tekintetben a legnagyobb hiányban szenvedünk. Annál szükségesebb tehát nálunka mennél részletesb osztályozás. De még ez is legfölebb csak kéthárom fegyintézetben vihető keresztül; ezek nagyobb részében az épületek helyiségeinek czélszerütlen beosztása miatt, alig levén bármi osztályozás is alaposan foganatosítható, még kevésbé pedig a kisebb börtönök legnagyobb részében. Ha tehát a részletes osztályozás sem foganatosítható jelen viszonyaink közepett: múlhatatlanul szükséges az osztályozásnak legalább átalánosabb m é r v ü foganatosítása. Arra nézve pedig, hogy ezen osztályozás tettleg létesíttessék: csak az fog nyújtani elegendő kezességet: ha az már a törvény által biztosíttatik, ha már a törvény maga szabályozza ezen főosztályozást, s a törvényhez képest azt a bíróság esetről esetre kimondja, s az, ennek jogerejü ítélete alapján foganatosittatik. II. De még ha elegendő számú magánzárkákkal rendelkeznénk is: még ekkor is felettébb kívánatos volna a büntetés szabatosb végrehajtása s a javítás czéljából a fegyházi, börtön és fogház-büntetésnemeknek fenntartása; mert szerzett tapasztalataim szerint, a magyarországi népre átalában a magánelzárás igen erős hatással levén, azt még akkor is ellensúlyozni kellene a progressiv rendszerbeli többi fokozatokkal, a szűkebb s később tágasb közösséggel, a mi ismét csak osztályozások által történhetnék. Az osztályozásoknak ép oly szembetűnök előnyei: mint szembeszökők az osztályozás nélküli közös rendszernek szivet s lelket mételyező momentumai. Tapasztalhatók ezek nálunk is, a hol fegyházainkban lenézik a hírhedt rablók a kapczabetyárokat, ezek az