Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

364 egyszerűbb tolvajokat; de a mely lenézések inkább hatnak buzditólag a roszra, mint javitólag a jóra; a hol az emberölés miatt elitéltek nagy contingense, beszállittatásukkor többnyire még kevésbé romlott emberek, oly otthoniatlanul érzik magukat a gyilkosok rablók és tolvajok társaságában és közülök később nem egy esik áldozatául e társaságnak. Azonban szükségessé teszi az osztályozást a büntetés tartama is. Tapasztalás szerint, a kevésbé romlottak s rövidebb időre elitéltek legnagyobb részben békén viselik szenvedésüket s pontosan alkalmazkodnak a házi rendhez, a mi igen megkönnyíti az igazgatást; mig ellenben a hosszabb időre elitéltek, — kik között számosabbak a romlottabb emberek is, — eleinte elégedetlenek, mert sorsukkal kibékülni nem igen tudnak, később pedig folytonos izgatottságban vannak, vagy túl elfásultakká válnak, mely mindenik körülmény nehezíti a velük való bánást, s igy nehezíti az igazgatást is; de nehezíti azok javulását, s illetőleg javítását is, kik velük egy társaságban élnek. De nagy befolyással van még a büntetési idő tartama közös rendszernél a tekintetben is, hogy a fegyenczek egymás elitéltetését egybehasonlitni, bírálgatni szokták, s ha nagy k ülönbséget találnak az előttük hasonlónak látszó büntettek büntetései között: abban nem igen tudnak egyhamar belenyugodni. Rendszerint mindegyik enyhébbnek tartja tettét, mint a minőnek az bíróilag qualificáltatott, s legnagyobb része elitéltetésének túlszigorúsága miatt panaszkodik már különben is; akkor pedig, midőn például a gyilkos megtudja az emberölőtől, hogy noha ez is csak „emb őrért" van letartóztatva mint ő, még is ő 15, az emberölő ellenben csak 4 évet kapott; vagy azt mondja, hogy ö neki nem állt módjában magán segitni, vagy pedig egyenesen kikel a bírák és törvények ellen, s elkeseredésében azok megbízhatósága s illetőleg tekintélye ellen izgatva, ez által oly magot hint szét társai között, mely nem terem javulást. III. Ha tehát azok, kik a btkjavaslat szerint részben fegyházra, részben börtönre lennének elítélendők, legnagyobb részben fegyházakra ítéltetnének el : ekkor még inkább szükséges volna, legalább büntetési idő szerint osztályozni az elitélteket, s illetőleg a fegyházakat úgy osztani be, hogy például: az 1—5 évre elitéltek külön, az 5—10 évre elitéltek ismét külön, s a 10 — 15 évre elitéltek pedig ismét külön fegyházakba tartóztassanak le. Szükséges volna ez a fegyházi rend érdekében is, mely annál egyöntetűbben és szabatosabban tartható fenn, mennél egyformább a letartóztatottak ideje, s mely kevésbé egyeztethető össze a rövidebb büntetési idővel. De a mi fődolog, maga a fogságrendszer, s ebben az egyénítő bánásmód s a munka is, sokkal nehezebben