Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

H62 lőzendőnek vélték: addig más részről elismerték az állam azon kötelességét, hogy a letartóztatottakat javitni s nevelni tartozik, hogy az elitéknek puszta letartóztatása s megőrzése nem meriti ki a büntetés czélját, hanem hogy az elitéltet vissza is kell adni majd az emberi társaságnak, s hogy ez jó sikerrel üdvösen történhessék, ahoz az elitéltet szoktatni és nevelni kell. Tekintettel voltak e szerint a szabadságbüntetés javítási momentumaira, tekintettel különösen az egyénítő bánásmód szükségességére, s midőn minden letartóztatottra nézve átalánosan egyforma fogházakra gondoltak: átalában a magánrendszer lebegett szemeik előtt, a mely rendszer az egyénítő bánásmódnak leginkább megfelelni látszik; mert mint Rőder mondja, a magánelzárás a legtökéletesb osztályozás. Nálunk azonban e rendszerre legkevésbé lehetne gondolni, mert tekintve, hogy évenkint átlag mintegy 21,000-re megy a büntettek és vétségek miatt elitéltek száma: legalább is 7000 magánzárkára lenne szükségünk, hogy az érintett elitéltek egymás után elhelyeztethessenek; holott jelenleg alig áll az e gész országban 700 ily magánzárka rendelkezésünkre, mely fegyelmi büntetésekre is kevés; építtetni kellene tehát: de a 7000 berendezett magánzárka legalább is 14.000,000 forintba kerülne! Ha tehát még azok is, kik az egységes fogház eszméjét pártolták,*) szükségesnek találták a letartóztatottak irányában az egyénítő bánásmód követését a javítás szempontjából: mennyivel inkább szükségesnek található ez mindazok által, kik a kizárólagos magánrendszert részben árnyoldalai, részben pedig az építkezéseknek felettébb költséges volta miatt mellőzve, a vegyes, fokozatosan haladó rendszernek hivei. A világ majd minden részéből egybegyülekezett szakférfiak által 1872-ben Londonban tartott első nemzetközi börtönügyi congressus, melynek nagy tekintélyét bizonyítja az, hogy az általa nyilvánított elvek szerint Európa s Amerika műveltebb államai büntető intézeteiket reorganisálni már is sietnek, a vegyes haladó rendszernek a többi egyoldalú fogságrendszerek feletti előnyeit constatálva, a leghatározottabban hangsúlyozta a foglyok alapos javításának szükségességét, s e czélból az *) A jövő 1877-ik évi augusztus hóban Stockholmban tartandó második nemzetközi börtönügyi congressusnak büntető törvényhozási osztályában, szintén ki van tűzve tárgyalás végett azon tétel, ha vájjon czélszerü-e a szabadságbüntetések különböző nemeit fentartartani, vagy czélszerü-e mindezen büntetésnemeket egygyé olvasztani Össze, melvnél a különbséget csak a büntetés tartama és a büntetésnek az elbocsátás után bekövetkező következményei képeznék ? Helyesen tette a congressus előkészítő bizottsága, midőn e kérdést tételei közé ismételve felvette ; ezt azonban valószínűleg csak azért tette, hogy a congressus e kérdés felett verdiktjét kimondja, s mielébb napirendre térhessen át.