Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

351 pedig főkép akkor, ha bizonytalan, mikor fog beállni egy bizonyos esemény, melyhez valamely intézkedésnek kezdete vagy vége van kötve (dies a quo, dies in quem); még inkább, ha az sem bizonyos, fog-e az illető esemény egyáltalában beállani (dies incertus an) ? A kérdésnek eldöntése a legnagyobb figyelmet teszi szükségessé, mert tudjuk, hogy nem egy intézkedésnek hatálya vagy erőtlensége kizárólag vagy nagyobbrészt attól fog függni, vájjon az akaratnak illető korlátolását úgy értelmezzük, hogy a végrendelkező csak úgy akart A.-nak valamit juttatni, ha ez vagy amaz történik; vagy pedig hogy feltétlenül akart irányában liberalitast gyakorolni, de úgy, hogy az illető adományt ne azonnal vagy ne szakadatlanul élvezze, hanem csak azon naptól kezdve, illetőleg azon napig, mikor ez vagy amaz megtörténik. Például a hagyományosnak nem száll át joga örököseire ha meghal, mielőtt a feltét teljesült; ellenben helyébe lépnek örökösei, ha feltétlen, de időhatárhoz kötött hagyomány volt neki rendelve és az illető napot meg nem éli. Némely kikötés feltételnek tekintve a joggal vagy jó erkölcsökkel ellenkeznék és igy végrendeletben nem Írottnak volna tekintendő, mig időhatározásnak tekintve megállhatna és pl. a hagyománynak nagyságára nagy mértékben befolyna. Igen téves a kérdést egy általános szabálylyal eldönteni mint azt újabban is nem egy jogiró és számos esetben a törvényhozás tette, azt mondva, hogy a dies incertus tulajdon kép vagy más formulázásban: egyúttal feltételt tartalmaz és az utóbbinak elvei szerint megítélendő.10) Igaz, számos ily esetben időhatározás alakjában hallgatag feltételt is akart tűzni a végrendelkező, de megfordítva a körülmények kétségtelenné tehetik, hogy pusztán időhatárhoz akarta kötni intézkedését11). Az akaratnak önkorlátolását ily esetben is a feltétel elvei szerint megítélni a jog sarkalatos elveinek felforgatása volna. Az egyedül helyes és biztosan czélhoz vezető eljárás az, mely a felek valószínű akaratát kutatja, az inter— i. h. — egyúttal azonban tüzetesen kifejti azt, mit amaz csak mellesleg mondott, valamint kimutatja, hogy Savigny sem maradt teljesen következetes, miután müvének más helyén — III. 125. §. 206. 1. — a feltételt úgy, mint az időhatározást mellékhatározatnak nevezi. ,0) Péld. osztrák polg. torvk. 701. §. Porosz Landrecht I. 4. cz. 163. §. n) Bizonyos, hogy az akaratnak kifejezett Önkorlátolása pusztán időhatározás, ha az illető fél (vagy felek) a létesítendő jogviszonynak csak végét köti (kötik) bizonyos (naptári vagy valamely esemény által meghatározandó) időponthoz (végző időhatározás, dies a d q u e m.) Ez esetben kétségtelenül az van szándékolva, hogy a kérdéses jogviszony a kitűzött időpontig feltétlenül fenálljon (resolutio ex nunc). Ha pedig nem c-sak a felfüggesztő, hanem a felbontó feltételnek is, a tudomány