Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

350 mondása akar lenni a jövőre és a háztulajdonosnak legalább némi időt hagy, melyben ingatlanját más társulatnál biztosittathasa. Ily feltevés nélkül, az új szerző az intézet tagadó válasza esetében néhány napig, azaz mig más társulatnál megtette a szükséges lépéseket, veszélynek volna kitéve. A fenforgó jogesetnek eldöntésénél kiváló jelentőségű még az a kérdés, mikép kell a Blavier és Brion között létesült adásvevési szerződésnek a háznak biztosítására vonatkozó pontját értelmezni. Alperes társulat csak grammatikáikig akar interpretálni; minthogy pedig a szerződési okmányban az ö neve nincsen megemlitve, azt állítja, hogy eladó az illető pontban nem ruházta át vevőre a társulat elleni jogait. Ily értelmezés mellett a biztosító intézet, minthogy az eladó maga részéről — mint előbb kifejtettem — szinte nem támaszhatna ellene igényt, minden kötelezettségtől ment maradna. De a jogügyletek magyarázatában ép úgy, mint a törvényekében teljesen hibás, a grammatikai interpretatióra szorítkozni. Szükséges, hogy azt a logikai kiegészítse, mert csak az utóbbinak segítségével lehet a nyert eredmény helyessége vagy téves volta iránt alapos véleményt8) alkotni. Ha azonban a logikai magyarázattal élve a fenforgó körülményeket együttesen mérlegeljük: egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy Blavier és Brion csak a már fennálló, a „Patrie"-val kötött biztosítási szerződést érthették és hogy épen az ezen szerződésből folyó jogok és kötelezettségek átruházásában, illetőleg átvételében egyeztek meg. A bíróság is ezen álláspontra helyezkedett és szem előtt tartva, hogy „voluntas (contrahentium) magis quam verba spectari debet" a szerződésnek kérdéses pontját felperes érdekében magyarázta és megfelelőleg a társul'atot a biztosított összegnek kifizetésében elmarasztalta. V. Feltétel vagy időhatározás? A feltétel értelmezése. 1. Némely jogügyletnél igen nehéz eldönteni, vájjon az azt létesítő akaratnak kifejezett önkorlátolása időhatározás akar-e lenni vagy egyúttal feltétel is.''1) Jelesül végrendeletek magyarázatánál támadnak gyakran ily nehézségek és 8) Windschcid I. 81. §. °) Nem foglalom össze az akaratnak ezen két önkorlátolását raellékhatázat közös neve alá mint ezt még legújabban is számos tekintélyes jogász teszi (1. neveiket U n g e r System d. östr. Privatr. II. k. 82. §. 3. j.), mert csak az időhatározás: mellékhatározat, mig a feltétel, melytől az ügylet léte vagy nem léte függ, annak lénye ges tartalmának egy részét képezi, azonban időhatározás és feltétel által az akarat önmagát korlátolja. Helyesebbnek tartom azért Savigny nyomán (System d. heutig r. R. III. k. 116. §.) mindkét esetben az akarat Önkorlátolásáról szólni. Savigny-t Unger is követi előadásában